Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vigvári András, az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének munkatársa néhány év elteltével ismét egy közpénzügyi monográfiával jelentkezett, amely sok szempontból logikus folytatása, bővítése a szintén a KJK-Kerszövnél (új nevén CompLex Kiadó Kft.-nél) 2002-ben publikált Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek című könyvnek. A Közpénzügyeink kézikönyvet közelebbről megnézve azonban azt mondhatjuk, hogy inkább egy új könyvről van szó, hiszen az említett előzményhez képest mind a tartalom, mind a szerkezet megváltozott.
Az előző kiadvány – miként a címe is jelezte – megközelítőleg azonos terjedelemben tárgyalta az általában vett közpénzügyi elméleteket és részletesen az önkormányzati gazdálkodás jellemzőit. Ez utóbbi, a szerző érdeklődési köréhez láthatóan közel álló terület az új kötetben lényegesen kisebb terjedelmet kap, az önálló fejezetek rövidített-átdolgozott formában betagozódtak a szélesebb merítésű és tematikusan elrendezett szövegbe. A felszabaduló helyen ugyanakkor számos új elemmel bővült a szöveg. Az egyik ilyen a település- és területfejlesztés pénzügyi eszközrendszerével foglalkozó önálló fejezet, amely az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) értékelésének és a II. NFT készítésének idején különösen hasznos lehet a bonyolult EU-struktúrákat csak laikus szemmel figyelő közönség számára.
A könyv egyik erénye, hogy sok helyütt a komoly témáknál a megszokottnál sokkal felhasználóbarátabban fogalmazza meg mondanivalóját és figyel a didaktikai szempontokra. Így van ez mindjárt az első fejezetben, ahol egy képzeletbeli magyar város önkormányzati testületi ülésére kalauzolja el az olvasót a szerző. A példa és a megértését segítő ábrák mind azt a célt szolgálják, hogy elemeljék a témát az úgymond romlékony részletektől, és a közpénzügyi rendszer elemeinek – amennyire lehet – időtől és tértől függetlenül meglévő hasonlóságaira hívják fel a figyelmet. Ez a – Vigvári egy másik könyvében, a Pénzügy(rendszer)tanban (Akadémiai Kiadó, 2004) alaposabban is kifejtett rendszerszerű – szemlélet kétségtelenül hasznosnak bizonyulhat az egyes intézménytípusokra jellemző problémák diagnosztizálásában és a lehetséges gyógymód kifejlesztésében. Ha arra gondolunk, hogy ma már a legfelső kormányzati szinten is napi rendszerességgel foglalkoznak az államháztartási reformmal, akkor kifejezetten időszerűnek tűnik e könyv megjelentetése. Ha az érdeklődő olvasó kevésbé a Stiglitz-könyv mikroökonómiai szemléletére vagy a Cullis–Jones-tankönyv közösségi döntések irodalmát előtérbe helyező elméleti anyagára vágyik, inkább egy enciklopéedikus megközelítésében is gyakorlatorientált bevezetést olvasna, akkor számára a Közpénzügyeink iránytű lehet az állami gazdálkodás rejtelmeiben való eligazodásban.
