A Fővárosi Képtár régi kincsei címmel Barabás, Székely és Szinyei művei most „királyi” környezetben, a budai Várban láthatók. (A képtár a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeumban lévő – egyik gyűjteménye.) A sötétzöldes-szürke falakon, spotlámpák finoman szórt fényében számtalan festőnagyság alkotása látható, és bizony sok külföldi turista áll földbe gyökerezett lábakkal ennyi értékes mű előtt.
Budapest gondos gazdái az 1870-es években határozták el, hogy gyűjteményt hoznak létre a magyar történelmi – különös tekintettel a budapesti eseményeket és személyeket ábrázoló – képek és portrék felvásárlásával. Dokumentálva ezzel az építkezéseket, a politikus és üzletember-figurák tevékenységét, valamint ezzel munkához is juttatva a festőket. Így alakult meg a Fővárosi Múzeum, amely először a Műcsarnok épületében kapott helyet. (Első igazgatója Kuzsinszky Bálint volt, aki értékmentő tevékenységével kiérdemelte, hogy a régészek, művészettörténészek szakmai díját róla nevezzék el.)
Csaknem két és fél évszázadot, a XX. századig átívelő mustrát két díszes keretű, ismeretlen festő keze munkája nyitja. Idővel a fővárosi gyűjtemény városképei és portréi mellé mitológiai, egyházi témák is bekerültek. A nagy dunai árvíz több festményen szerepel, hasonlóan Szent Flóriánhoz, mint a tűzzel dolgozók – tűzoltók, keramikusok – védőszentje, segítője. A XIX. század negyvenes éveiben terjedtek el Barabás Miklós kőnyomatai alapján a színházi szerepekben domborító hősi férfiakról, hölgyekről készült művek. Ilyen például ifjabb Lendvay portréja szívdöglesztő szerelmesként. Sok biedermeier finomságú, tűpontos ábrázolású arckép szerepel a kiállításon: Barabás, Székely Bertalan, majd később Rippl-Rónai József is festett nagyurakat – nádorokat, főhercegnéket, hercegeket, királynét, Ferenc Józsefet –, de egyszerű pest-budai polgárokat, merengő lánykákat is szép számban alkottak. (Barabás két lánya, Henriette és Júlia is szerepel a kiállításon egy általuk festett virágcsendélettel, illetve női arcképpel. Nem estek messze a fájuktól, de a papa teljesítményét nem tudták megközelíteni.) A Sissi-kultusz is nyomon követhető: Andrássy Gyula gróf arcmása vonzó férfit ábrázol, hihetővé is teszi a róla és Erzsébet királynéról kerengő pletykákat. Erzsébet hosszú barna hajával, fejedelmi eleganciájával sok festmény főszereplője. Szinyei Merse Pál korai virágos képeinek egyike is látható, amelyet Mályvák címmel egy müncheni mestere javaslatára festett a szabadban. Ebből bomlott aztán ki a Majális, a Lila ruhás nő és a többi, impresszionista elődnek is tekinthető festményének hangulata.
A gondosan temperált termekben a művek jó állapotban vannak, kivéve Munkácsy bitumenes olajfestményeit, amelyek alakjait felfalta a szörnyű anyag. Minden képről kis tanulmány is olvasható magyar és angol nyelven, bőséges ismeretet adva róluk.
Szász Judit