Az El Greco, Velázquez, Goya – spanyol remekművek kiállítás kissé árnyékot vet a Szépművészeti Múzeum más centenáriumi rendezvényeire, mint például a Kép a képben grafikai tárlatra. Ez csaknem kétszáz alkotáson keresztül mutatja be a rajzművészet fejlődését, mentalitásbeli és szakmai haladását a XVI.-tól a XX. századig. A képeken valamilyen formában egy másik kép is megjelenik, vagyis valójában az ábrázolás tárgya maga a művészet.
A hat tematikus csoportba gyűjtött művek közül az elsőben az a folyamat követhető, amelynek során a mesterségbeli tudás és jártasság mellett az ars libera (szabad művészet) címkét is kezdték követelni az alkotók. Nevet és tekintélyt remélve a legnemesebbektől, a görögöktől vezették le tudásuk és talentumuk „vérvonalát”, köztük Nagy Sándor kedvence, a festő Apellés és történetei volt számukra a minta. (Még másolatban sem láthatta senki négy alapszínt variáló, valósághű képeit, szájhagyomány őrzi hírét.) A második csoportba a művészetek allegorikus ábrázolásai kerültek, a festészetet emberi alakok vagy kitalált csodalények személyesítették meg. A leggyakrabban fiatal leányként ábrázolták a Festészetet, ecsettel, palettával. Külön összeállítás foglalkozik a festők védőszentje, Szent Lukács által festett Madonna-ábrázolásokkal, amelyeken a védőszent munka közben, műteremben látható. A negyedik csoportba a művészeti akadémiákat – benne az alkotás folyamatát – bemutató grafikák kerültek, az ötödikbe a művészportrék, amelyekből nem hiányozhat a számos önarcképet festett Rembrandt sem, akinek rajzán a festő egy modellt fest. A hatodik csoport a műteremből kikerülő képek sorsával, a kép és a közönség viszonyával foglalkozik.
Szász Judit