– Korábban volt-e valamilyen szakmai kapcsolata a Bárka Színházzal?
– Természetesen látogattam a teátrum előadásait és Csányi Jánossal, a színház lemondott igazgatójával volt egy megállapodásunk, amely szerint rendezek egy darabot a Bárkán a jövő évad elején. Ezen túl nyilván figyelemmel kísértem, hogy mi zajlik a szakmában és a színházban, ráadásul az alapítók közül többen az osztálytársaim voltak, és a mai napig jó barátaim. Szorosabb szakmai kapcsolat azonban nem létezett.
– Hogyan jött a felkérés?
– Sok helyen elmondtam, és valószínűleg még sokszor el fogom mondani, hogy ez az igazgatóváltás szerintem példaértékű, nagyon felnőtt, felelős módon átgondolt történet mindegyik fél részéről. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Csányi János távozik, a Bárkán összegyűltek a színészek, és biztos hosszan, nagy viták közepette, de megállapodtak egy emberben, hogy kit keresnek fel, ahelyett, hogy – mint az szokás Magyarországon – mindenki egymás torkának esett volna vagy megpróbálta volna magához rendelni a hatalmat. Röviden: a társulat kezébe vette saját sorsának irányítását. Miután felkerestek, némi tájékozódás után elfogadtam a megtisztelő felkérést. Ezek után született egy másik átgondolt döntés a fenntartó józsefvárosi önkormányzat részéről, egyrészt – és ezt nagyon fontos dolognak tartom – az ügybe nem keveredett politika, másrészt belátták, hogy értelmetlen lett volna egy pályázati színjátékot rendezni az igazgatóváltás köré, ha a társulat engem akar. Pártállásra való tekintet és ellenszavazat nélkül választott meg a képviselő-testület. Teljesen emberléptékű volt az egész procedúra, éreztem, hogy örülnek, hogy ott vagyok. Ez egy nagyon ritka, szép történet, legalábbis eddig.
– Milyen művészi programmal akar dolgozni a társulattal?
– Nem ez az igazi kérdés, az ember nem programok szerint él. Van egyfajta gondolkodásmódom, ízlésem, ezt hozom a Bárkába.
Meghatározó szerepet játszik, hogy ez egy kis színház, kis társulattal. Speciális helyről van szó, talán a legjobb színházi tér Pesten, hiszen mobil, és ebből nagyon kevés van. A lehetséges darabok széles spektrumon helyezkednek el. Klasszikus drámák, hívogató címek jelennek majd meg a színlapokon, hogy felkeltsék az érdeklődést. A nyitás nem azt jelenti, hogy csak nagyon népszerű darabok lesznek, de könnyen lehet operett is a repertoáron. A Bárka társulata ereje teljében lévő, tettre kész csapat, a tagok már sok mindent a vállukra vennének, nagyon megmutatnák magukat. Az első időszak az intenzív munkán keresztül az ismerkedésről szól majd. Márciusban, a kinevezésem után rövid időn belül meghirdetem a színház műsortervét 2007 júniusáig.
– Rendezne is a színházban?
– Rendezni biztosan és játszani is szeretnék, már ha valaki meghív valamelyik előadásba. Mindenféle szempontból ki akarom használni magamat a Bárkában.
– Mi az, ami a színházigazgatásban izgatja?
– Mit tudom én, soha nem voltam színházigazgató. Egy biztos, hogy nem a hatalom érdekel. Izgat, hogy hogyan tudok emberekkel hosszú távon együttműködni, közösen építkezni, csapatot összetartani, hogyan lehet a magam számára megalkotni mondjuk öt évre egy művészi programot.
– Meglehetősen szűk a költségvetés, a rendelkezésre álló keretből azonban, egyik nyilatkozata szerint, odafigyeléssel ki lehet jönni. Mit jelent pontosan ez az odafigyelés?
– Ebben Hegedűs Judit, aki már négy éve a gazdasági igazgató, nagy segítségemre lesz. Ő, amikor eluralkodott a bizonytalanság, nem engedte szétesni a dolgokat, kézben tartott és tart mindent. Másrészt a rendezéseim során megtanultam, hogy az adott keretből bármit csinálhatok, de mire elfogy a pénz, a produkciónak késznek kell lennie. Ez olyan gondolkodásmód, ami megóv a túlköltekezéstől.
– Első szerepeinek egyikében, a Miskolci Nemzeti Színházban a Kaméliás hölgyben játszott a Bárka egyik meghatározó színészével, Varjú Olgával. Milyen volt most az újratalálkozás?
– Vicces. Annak idején ondolált hajjal viharzottam a színpadon, ő meg csodálkozva méregetett, most meg az igazgatójaként mutatkozok be neki. Nevettünk, és jól van ez így, hogy nem irigységgel vagy szorongással tekintünk egymásra. Pedig itt mindenki szorong egy kicsit, hiszen valójában senki nem tudja mi lesz. Új a főnök, nem tudni mik a hisztijei, szokásai, mikor van jókedve. Azt gondolom, fontos nyilvánvalóvá tennem, hogy ugyanúgy fáradok, tévedhetek, mint bárki más, és ha ezt megmutatom, akkor tapasztalatom szerint inkább nő a tekintélyem, mint csökken. Tudok nagyon kemény lenni, ha szükséges, de ezt nem a pozíciómból teszem. Egyébként pedig megbíztam két jó barátomat, hogy ha esetleg azt hinném magamról, hogy istentelenül nagy ember vagyok, akkor kalapáccsal szétverhetik a fejem. Nagyon nem szeretném, ha azt mondanák rám, mint sokakra, hogy „a hatalom elvette az eszét”.
Haynal Ákos