A Forgács úti metrómegállótól pár lépésnyire, az egykori Láng Gépgyár területén, az ABB épületében egy fiatal művészeket felkaroló galéria nyílt Sparks Gallery for Emerging Artists néven. Egy amerikai hölgy, a 12 éve Magyarországra érkezett Dianne C. Brown hozta létre, aki öt éve a kortárs alkotóknak szenteli szinte minden idejét és kapcsolati tőkéjét, sok külhoni ismerősének mutatja be ezeknek a fiatal embereknek a munkáit.
Az új galériában elsőként – január végéig – egy Erdélyből származó 30 éves festőművész, Bodoni Dombi Zsolt állít ki. Bodoni Marosvásárhelyen végezte el a Képzőművészeti Szakközépiskolát, de már Budapesten járt a Képzőművészeti Egyetemre. Itt 2000-ben végzett, azóta folyamatosan alkot: csoportos és egyéni kiállításokon vesz részt. Legutóbbi, 1998-as megjelenése a Miskolci Grafikai Biennálén minisztériumi díjat hozott számára. Tíz éve szervez szülőfaluja, Élesd közelében egy művésztábort, amely a Nagyvárad melletti település életét nyaranta egy hónapig pezsdíti föl. A Caravaggio-project egyik résztvevője is: ebben a csoportban a híres barokk festő számtalan képét tanulmányozva követik, illetve alkotják újra a művész látásmódjából és technikájából adódó témákat. Két év alatt ez a vállalkozás az egész kelet-európai régiót megjárta kiállításával.
Mostani munkái női arcok látomásairól szólnak. Nagyon tud festeni, de sokszor hagyja torzulni a látványt: elcsúszik a csodálkozó száj az arc többi részéhez képest, nem fest szemeket vagy fekete pacnivá lehetetleníti a figura fejét. A színei inkább a tompult földszínek rájuk futtatott szürkével, gyors feketékkel, sápadt törtfehérekkel. Vad élénkség nem jellemző rá. Modellje a hosszú, szőke hajú lány, aki minden megjelenésében rémült, kicsit széteső és menekülő. Hogy mi elől menekül, azt nem tudni, hiszen csak portrék láthatók a falakon. A vásznak dinamizmusa mint valami baljós szél söpör végig a levegős téren, a gyorsan és profin odavetett ecsetvonások mintha sietnék megelőzni a tragédiát.
A most látható figurális válogatásból nem, de az irodában megtekinthető albumból kiderül, hogy Bodoni Zsolt tájképfestőnek sem utolsó; ugyanaz a drámaiság jellemzi sötétbe fordult helyszíneit, mint portréit. Már sok képe mellett virít az eladást jelentő piros pont. Dianne C. Brown munkája ezekre a pöttyökre fokuszál, hiszen a minél több eladott darab a galéria sikerességét és az ő jó szimatát, na meg a festő kvalitásainak kézzelfogható értékét jelzi.
