Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Peter Jackson rendező King Kongja egy szoft szexfilm, méghozzá az állatos vonulat kedvelőinek (Alkotmánymódosítást! – Az Egyesült Államok 33 tagállama már tiltja az állatok abuzálását!) Zoofíl barátaink gyermekeikkel együtt is élvezhetik a habtestű leány és a szőrös fenevad másfél órás felvezetés után elkezdődő, szintén másfél órás pettingelését, amelyhez a magyar korhatárbizottság egy sárga körben megjelenő 12-es számmal tudott hozzájárulni. Bár kecskefejő bajnokságról ezúttal nincs közvetítés, a simogatóba azért betekintést nyerhetnek a kicsik és nagyok.
A jegy árát azonban nem csupán ezért éri meg a film, hiszen ez egyben a rohanó hétköznapokból a végtelenbe – a soha véget nem érésbe – szóló beutaló is: kapunk kosztümös kalandokat a harmincas évekből és a kalózok korából, Alien és Titanic reminiszcenciákat és még azt is végignézhetjük, ahogy az amerikai légierő széjjellövi az Empire State Buildinget. A vélhetően egy Jurassic Park remake rendezői székére pályázó Jackson ráadásul itt újra felhasználhatta összes szörnyteremtményét a Gyűrűk urából, így összességében minimális szellemi erőfeszítéssel megúszhatta ezt a – nyilván jelentős gázsival járó – monstre produkciót.
Amíg nézzük a filmet nem gondolkodunk ilyeneken, de utána csak megszánjuk Adrian Brodyt és Naomi Wattsot, a két jobb sorsra érdemes főszereplőt: vajon hogyan érezhették magukat a produkciót kísérő marketingtúrán „a nagy kihívás volt ez a szerep” jellegű interjúk közben. Valószínűleg ott nagyobb alakítás kellett a túléléshez, mint amekkorát Jackson a filmben elvárt tőlük. A legszomorúbb az egészben az, hogy az alkotás még a keményvonalas Watts-rajongóknak sem hoz megnyugvást. Elkeserítő látnunk, hogy szívünk királynője egy nyolcméteres nyáladzó gorillára izgul.
