Komor ipari negyedből laza művészeti hellyé avanzsál Budapest Soroksári út és Duna határolta része. Itt, a ferencvárosi malom kívülről egyelőre még eléggé lepukkant épületében vert tanyát a nyáron nyílt Light & Loft Galéria, amely Erdész László ismert műkereskedő és a Syrius Delta Világítástechnikai Kft. közös vállalkozása. (Érdekes a kontraszt az épület és a galéria, bent pedig a nyers téglafalak, fémlépcsők és a puha kanapék, benyíló helyiségek között.) Az ötszáz négyzetméteres, emeletes galéria most január 31-ig Fehér László Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművésznek ad kiállítási lehetőséget.
Fehér egyedi és elmélyült látásmódja ezeken a rusztikus falakon is letaglózza az embert. Erre a tárlatra, felkérésre készítette el az idei nyáron a kiállított 25 olajfestményt, 250x160-as nagyságban. Fehér eddig nomen est omen alapon festett: szürkés gyöngyházfényei, vakító fehérei, tompán bársonyos feketéi, gyertyaláng melegségű narancsai az emberre – főleg családtagjaira és önmagára – fokuszáltak. Ezeken gyakran ábrázolt belefeledkezni hívó mélységű szemeket, akár emberi, akár kutyapillantások voltak ezek. Most is sok az emberábrázolás, de meglepően feltűnik rajtuk egy új kolorit, a cseresznye és a meggy színe közötti átmenet: akár egy pöttyös ruhaujjon, egy régimódi parki padon, egy felfújható hajszárítóburán vagy egy élveteg mosolyra húzódó szájon. Látszik, hogy a festő megörült ennek az új lehetőségnek: a magára erőltetett visszafogottságban a komor színekig eljutó kompozíció az új árnyalattól kinyílik, és hívogatóan világias és életteli lesz. A szürkék, fehérek és feketék most a piros alá játszanak, azt hangsúlyozzák.
A galéria második szintjén a cseresznye mellé felsorakoznak egyéb „világias” színek is: a rózsaszín, a friss zöld és a homoksárga. Ezek a képek természeti idillek: tóparton heverő pár, fényképező fiú. A fotorealista kidolgozás ellensúlyozására megtagadja az árnyékot figuráitól, így azok meseszerűen, Andy Warhol-os színpárosításban lebegve élnek vásznain. Sokszor használja a digitális fényképezőgépet szimbólumként: ez az a kor, amelyben az élményt rögtön elkapjuk, bespájzoljuk és szelektáljuk a masina segítségével. Nem várunk előhívásra, kattintunk, majd döntünk, hogy töröljük vagy átmásoljuk a számítógépre. Minden azonnal kell. Elküldhetjük szerte a nagyvilágba, így az élmény rögvest megsokszorozza önmagát. Fehér ezt finom malíciával, de megértően ábrázolja, főleg amikor önarcképét ilyen fényképező pózban festi meg.
Szász Judit