Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A montreali klímakonferencián, amely már a 11., elfogadták az idén februárban életbe lépett kiotói jegyzőkönyv üvegházhatású gázokra vonatkozó működési szabályzatát. A december kilencedikéig tartó konferencia további célja, hogy megállapodás szülessen a teljesítést ellenőrző rendszerről és a be nem tartókkal szembeni szankciókról. Valószínűleg lesz még idejük a résztvevőknek arra is, hogy elkezdjék a tárgyalásokat a 2012 utáni vállalásokról. A kiotói jegyzőkönyv szerint az aláíró országok – a 44 tagállam a szennyezőanyag-kibocsátás 55 százalékát adja – vállalják, hogy 2012-ig az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkentik üvegházgáz-kibocsátásukat. Bár a jegyzőkönyvet 1997-ben írták alá, csak idén februárban lépett életbe, ugyanis az Egyesült Államok és Ausztrália – mint az egyik legnagyobb kibocsátók – távolmaradása miatt csak Oroszország 2004-es őszi csatlakozásával érték el a tervezett 55 százalékos kibocsátói arányt.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi összefogás méretét tekintve példaértékű – ugyan az eredeti 15 százalékról idővel 5,2 százalékra csökkentették a vállalást –, sokan megkérdőjelezik a kiotói jegyzőkönyv eredményességét. Számos nemzetközi tanulmány kimutatta ugyanis, hogy mintegy 50 százalékos kibocsátáscsökkentés lenne szükséges a felmelegedés megállítására, ami a jelenlegi hozzáállást figyelembe véve nem tűnik reálisnak. Bár a fejlődő országok is egyre inkább felismerik, hogy üvegházgáz-kibocsátásuk jelentős arányt képvisel nemzetközi viszonylatban, a gazdasági helyzetükre hivatkozva – India és Kína a legnagyobb harmadik világbeli szennyezők – következetesen elzárkóznak bármilyen mértékű vállalástól.
