Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy befutott ember időutazása a saját múltjába – ebbe a formulába legutóbb még Jim Jarmusch bicskája is beletörött. A Kívül tágasabb című moziban Wim Wenders rendező és Sam Shepard főszereplő-forgatókönyvíró némileg másképpen állt hozzá a feladathoz – nem is rosszul. A filmbéli filmsztár nem külső sugallatra lép – mint ahogy tette Jarmusch hőse –, Howard Spence maga érzi úgy, hogy ki kell szállnia a mókuskerékből. Ahogy Jarmusch Hervadó virágokjában, úgy itt is a fiút kell keresni, akit ezúttal meg is találnak. A nyomok Montanába vezetnek, ahol szinte semmi nem változott azóta, hogy hősünk elhagyta, és az egykori kedves (Jessica Lange) sem kezdett új életet: inkább úgy döntött, hogy fiával együtt folytatja azt, amit megkezdett. Harminc év után tehát megjelenik a filmsztár, és Lange valami olyan bomlott realizmussal képes rá reagálni, hogy néhány jelenetben Oscart érő alakítást hoz össze. Megindult alatta a talaj, de valami furcsa nyugodtság árad belőle, és a fia kiborulására képes egy egyensúlyából alig kibillent asszony well, well, welljével válaszolni.
Shepard, a cowboy tehát visszaérkezik a tett színhelyére, de igazából nem is tudja, miért jött vissza: a nőért vagy a fiáért. Vagy esetleg még a lányáért is, egy egész családért? De hát, mit is kereshetne egy nagyvilági élethez szokott csillag egy kisvárosban? Hiszen Butte egy kisváros, fenn a hegyekben, az isten háta mögött. A válasz egyszerűnek tűnik: magát és azokat, akik hozzá tartoznak.
Innentől kezdve egy vidám kis Twin Peaks revival partinak lehetünk szemtanúi: Sarah Polley Tuskó Ladyt játszik, Tim Roth karót nyelt Cooper ügynökként üldözi Shepardot, miközben Gabriel Mann a Roadhouse jellegű helyi klubban játssza a sebzett rocksztárt. Soha nem látott apja felbukkanását ő kezeli a legnehezebben: zavarva a lelke mint bomlott cimbalom, kirámolja saját életét egy ablakon. De az végül visszamászik a balkonon.
