Az idén 55. születésnapját ünneplő MKB Bank Rt. elmúlt másfél évtized alatt létrehozott képzőművészeti gyűjteményének legszebb darabjai A látható kincs címmel az Andrássy úti Kogart Házban tekinthetők meg. Nem lehet véletlen a helyszínválasztás, hiszen a felújított palota egy befutott bankár, Kovács Gábor tulajdona és művészeti alapítványának székhelye. A rendezvény jelzi, hogy talán már Magyarországon is eljött az az idő, amikor a tehetős magánszemélyek és a még gazdagabb pénzintézetek a honi festészet támogatását nem alamizsna odadobásával, hanem átgondolt gyűjtőmunkával, állagmegóvással és kiállítási lehetőségek felkutatásával, illetve biztosításával oldják meg. Az MKB vezetése, látva a múzeumok szűkös anyagi lehetőségeit – ami a magyar festőzsenik jelentős műveinek elvesztését, külföldre vándorlását is maga után vonhatja –, 15 éve kezdte el felvásárolni a nemzeti kultúra értékes és mindenképpen megmentésre méltó kincseit, majd azokat tartós letétbe helyezte a Magyar Nemzeti Galériánál, biztosítva a művek megtekinthetőségét is. Erre jó példa Székely Bertalan Csónakázó szerelmesek és Barabás Miklós Egy utazó cigánycsalád című remeke. A klasszikus érték iránti fogékonyság – a most látható mintegy 120 kép és szobor alapján – a XIX. századtól egészen a napjainkig ível, a bank vételre méltónak találta többek között Alföldi Róbert Kanapén Hever-Ő című képét is.
Nem a minden aukción visszaköszönő, biztos befutó nevekre specializálódtak, hiszen olyan művészek is – néha egész tágas – teret kapnak a Kogart Ház termeiben, akikről nem sokat hallani: Ziffer János például több képével és egy róla alkotott arcmással van jelen, s K. Csíkos Amália nevét vajon hányan hallottuk eddig? Természetesen azok „a legek” is ott lógnak a falakon, amelyek jelzik, hogy nemcsak a sznob kivagyiság, de a valóban tökéletes tudás csiszolta tehetség röpítette fel őket a súlyos tízmillió forintok vágyott magasságába. Így Csók Istvántól gyönyörű, dúsan burjánzó-virágzó csendéletek, hamvas barackszirmos ágakat megörökítő festmények, Szőnyi Istvántól meg az unhatatlan zebegényi Duna-táj hol pászmányos napsütésben, hol esőfelhők gyöngyházában, hol asszonyokkal színesített képeken látható. Ott van mellettük a vízpartok másik nagy szerelmesének, Egry Józsefnek balatoni mítosza is: a párába burkolózó alkotások igazi odaadást sugároznak. Az e hangulatokból szőtt lebegést Mattis-Teutsch vörös-kék-zöld vonásai nagy erővel tépik szét – ha odasétálunk műve elé. Többen megörökítették – Zifferen kívül – a híres festőiskolát dajkáló erdélyi Nagybányát: toronnyal, virágos erkélyről, parkban szemlélődve. Fényes Adolf kisméretű alkotása mellett, amely a szokott sötétes árnyalatú, egy másik komorra színezett, nagyobb festmény függ, amely a tragikus sorsú kiadótulajdonos-festőzseniről, Farkas Istvánról vall. Az egyik látogató megjegyezte, hogy depresszióra hajlamos lehetett a festő – volt is oka rá, hiszen Párizsból hazajött, hogy itthon alkosson, igazgassa Herczeg Ferencet is alkalmazó kiadócégét, és hogy „le ne késse az auschwitzi vonatot” 58 évesen. Több festő halálozási dátuma is 1944.
A kortárs művek között a XX. század második felének mágikus, bukott angyala, Kondor Béla több szép alkotása is látható, például a finoman színezett Veronika kendője című. Bálint Endre mindent elnyelő mélységű, vakító kék szemmel ábrázolta portréján azt az őrültséget, amely valaha fura színű cédrusokká, öreg bölcsekké transzformálódott Csontvárynál. Ef Zámbó vörhenyes macskájához passzított szobabelsője, Mazzag István hatalmas, örvénylő, szinte mindent magába szippantó tulipánszirmai, Fehér László fényjátéka, Barabás Márton faképei a mostról mesélnek, a banknak a legmodernebbek felé nyitó érdeklődéséről.
A „gyűjtögető életmód”, a kincsvadászat nem áll le, az árverések fel-felbukkanó páratlanságai tovább gyarapíthatják a most is tekintélyes kínálatot. (A tárlat november 27-ig látogatható.)
Szász Judit