Az év vége előtt általában még jobban felpezsdül az amúgy sem langyos lábvíznek számító pesti hangversenyélet. Európa egyik legkiemelkedőbb akusztikájú termében, a Művészetek Palotájában kialakított Nemzeti Hangversenyteremben novemberben többek között Al di Meola, Rost Andrea és Snétberger Ferenc ad koncertet.
A dzsessz-gitárvirtuóz amerikai-olasz di Meola november 4-én, este nyolc órakor – idén is – Horgas Eszter fuvolaművésznővel lép föl Budapesten. A szemüveges mestert ezek szerint megragadta a szőke zenei ciklon – sok pikírt megjegyzést is kiváltó – felfogása a különféle művészeti utak egybecsomózásáról, amelyet cross overként emlegetnek. A klasszikus hagyományok felkentjei szinte kiátkozzák ezért a dekoratív művésznőt, felróva neki, hogy így aprópénzre váltotta a „nagyok” áhítatra méltó művészetét. Horgas Eszter szerint ugyanakkor ha a képzetlenebb tömegek is élvezik, amit csinál, ha a könnyedebb, slágerré vált művek feldolgozása becsalogatja az úgymond nem vájtfülűeket is a koncerttermek kifinomult világába, akkor a cross overnek nyert ügye van. És adu ásza ehhez a véleményhez és produkcióhoz most nem más, mint a földkerekség egyik legelismertebb gitárművésze.
Három nappal később, november 7-én este fél nyolckor egy világszerte mindenhol szívesen látott csillag teszi tiszteletét Magyarországon: Rost Andrea. A hajdani kőbányai orvosírnok, a Metropolitan és a Scala ünnepelt szoprán énekese most operettestet ad az Operaház zenekarával a Művészetek Palotájában. Hogy milyen szinten érti ezt a nagyszabású, mindig tuti sikert hozó műfajt, azt láthatták azok, akik a nyári Domingo-fellépésen élvezték ennek a kis törékeny hölgynek a zenei mókázását.
November 12-én megint gitárdallamok csendülnek föl este nyolckor: Snétberger Ferenc, az évtizedek óta Németországban élő gitáros lép fel tavaly alakult triójával. A friss, Nomad című lemezüket mutatják be, ám Snétberger egyedül is olyan ötvözetét nyújtja mindig a flamenco, dzsessz, szamba és klasszikus zenének, hogy koncertjei vastaps-ráadás-vastaps-ráadás, majd lábdobolós őrjöngés sorrendjében érnek véget. A csendes és fénylő mosolyú, kis, vékony, fekete férfin mindig látszik, hogy ha ínhüvely és egyéb fizikai gátak nem lennének, hajnalig muzsikálna elragadtatottan.
Szász Judit