Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vitatkozhatunk azon, hogy a Broken Flowers, Jim Jarmusch legújabb filmjének címe inkább hervadt, és nem a magyarítás szerinti hervadó virágokra utal. E nyelvészeti vitában elfoglalt álláspontunkat esztétikai érvekkel is alátámaszthatjuk: Bill Murray, a megőszült Don Juan inkább egy bágyatag, semmint egy bágyadófélben lévő amorózót alakít, aki véglegesen túl van már a másod- és a sokadvirágzásán, nem messze Az elveszett jelentésben játszott karakterétől.
Ettől függetlenül az alapkoncepció – megfelelő szintű logikai nagyvonalúságot adottnak véve – nem ígérkezik rossznak: egy titokzatos levél és egy nyomozói hajlamú szomszéd repülős-autós körútra indítja hősünket, Don Johnstont az eltűnt barátnők nyomában. A Don Juan azonban idős korára leginkább flegmatikus vonásokat vett magára, és a minden racionális indítékot nélkülöző találkozásokban sem fedi fel korábbi csáberejének titkát. Úgy kerül régi szerelmeivel kínos helyzetekbe, hogy abból nem sülhet ki más, csak csúfos kudarc.
A kiinduló helyzetben és Murray szerepében meglévő abszurditást Jarmusch nem viszi el a teljes kifejtésig, a földhözragadt cselekményvezetést így pedig csak egy jól felépített történet – vagy épp ellenkezőleg, a témából adódó intertextuális lehetőségek kiaknázása – menthetné meg. Mr. Johnston hervatag Canossa-járása azonban nehezen lenne párhuzamba vonható a Don Giovannival – egy tősgyökeres indie filmestől hiába is várnánk ilyesmit. A történet szálai nemhogy a pokolba, de leginkább a semmibe vezetnek, és egy meglehetősen széteső apa fiú jelenetet követően lekerekítetlenül ér véget a film. Önmagában ezzel sem lenne semmi baj, de szemben a sikerültebb feldolgozásokkal, itt nem érezzük úgy, hogy valami hatalmas lételméleti problémával hagyott minket magunkra a rendező a sötét vetítőteremben. Lehet persze, hogy e történettel Jarmusch – ahogy Murray a csavargó srácnak – nem is akart semmi nagyot mondani. Valamit azért mégiscsak illett volna.
