Párizs, London és Róma után Budapestre érkezett a modern amerikai szobrászat egyik úttörőjének tartott Gaston Lachaise válogatott műveit bemutató európai vándorkiállítás. A tárlat A Nő címmel a Szépművészeti Múzeum Dór-termében látható. A kicsitől egészen az embernagyságot is meghaladó méretű, több mint harminc szobor szinte mindegyikét egy hölgy, Lachaise örök múzsája, Isabel Dutaud Nagel inspirálta. A harmincéves Belle – ez volt a beceneve – a gyermekét látogatta meg 1901-ben a művészet mekkájának számító mondén Párizsban, amikor az akkor húszéves Gaston beleszeretett. A fiú – aki 13 évesen már Palissy szobrásziskolájába járt, majd az egyik leghíresebb művészképzőben, az École Des Beaux Arts-ban csiszolta tehetségét – öt évvel később követte a férjezett nőt Bostonba. Az Újvilágban, ahonnét már soha nem tért vissza Európába, kezdetben a kor híres szobrászainál segédkezett, majd New Yorkba költözött és elvette feleségül Isabelt.
A művészt egész életében (1935-ös haláláig) senki és semmi más nem érdekelte, csak ez az idővel túlsúlyossá váló női test és annak mintázása: hatalmas mellek, gyereket kihordott, édes titkokat rejtő has és vénuszdomb, bivalyerős combok, büszkén felvetett fej és tágra nyílt szemek. Főleg bronzzal dolgozott – sok munkáján fellelhető a korszak román zsenijének, Brancusinak munkadarab pontosságúra alakított és fényesre csiszolt kerekdedségbe feledkező stílusa. A hanyagul elomló mellek, combok és tomporok – már-már emberfeletti méretekkel riogatva – azt az oltárt testesítik meg, amelynek – efZámbó István képzőművész szerint – az Amerika legnagyobbjának kikiáltott művész feleségét, múzsáját, élete örök szerelmét érezhette.
A szobrászok melletti fárasztó kulimunka után lassan önálló kiállításokat rendezett, a művészi elismertség anyagi sikert is hozott számára. Felesége nemcsak kéjvágyban és csábításban, de pénzköltésben is méreten felüli volt: minden vagyonnak a fenekére vert, úgyhogy alkalomadtán könyöradományokra szorult a házaspár. Lachaise-ról már életében, 1924-ben könyvet írtak. San Franciscóban, Bostonban és persze Amerika leghíresebb múzeumaiban, a New York-i Museum of Modern Artsban és a Metropolitan Museumban sorakoznak tonnányi szobrai, könnyedén megformált kisplasztikái és finom rebbenésű, erotikus rajzai. Örökségét egy bostoni és egy New York-i alapítvány kezeli, ezeknek köszönhető, hogy Közép-Európában elsőként a Szépművészetiben láthatók a művei. A budapesti múzeum erőteljes marketingjének köszönhetően a bevásárlóközpontokban is ránk köszönhetnek a szobrok másolatai, hirdetve a kiállítást és az asszonyi formák diadalát.
Szász Judit