Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szikla című filmet A sziget követte, zárka után wellnessbélésű aranykalicka, de a lényeg változatlan maradt: semmi szex. A klónok olyanok, mint a zombik, kicsit kialakulatlan a történetük és képességeik: lehet hogy tudnak futni, lehet hogy nem; lehet hogy öröklik a memóriát, lehet hogy nem; a populáción belüli szex kicsit kényesebb téma: inkább nem, de lehet, hogy mégis.
A mikroszintű megalapozás után nézzük meg, mi újság a makroszinten.
Vegyünk két alapesetet: van ugye a Mátrix, ahol mindenki azt hiszi, hogy az a valóság amiben él, és nem veszi észre, hogy egy gonosz korporáció foglya. Eszem-iszom, dínomdánom, és a fekete autóból kiszállva Smith ügynök is csak akkor csönget, ha nagy darab rossz fát tettünk a tűzre. A másik esetben a gonosz korporáció nem takargat semmit, és az identitás bizonytalanságából fakadó egzisztenciális drámát hozzádörgöli a magukat csúnya dolgokba ártó, kíváncsi orrokhoz (Kocka I–II–III, Beginning illetve End). A végén persze minden és mindenki összeáll egy képpé, mely kép jellegzetessége, hogy rendkívüli a fényesség: az elvont gondolatokra kevéssé fogékony moziközönséget kézen fogva fehér ruhás emberek vezetik bele a napfénybe (lásd még „bizonyosság”, „örök élet”, „Paradicsom” és „itt a film vége, kérem hagyják el a termet”). Jöhet a megtisztulás és ámen.
A kettő kombinációjában – a Michael Bay rendezte A szigetben – nem emberek, hanem klónok vannak a mátrixban, lázadnak – a klónok lázadása úgymond –, ha kell még ennen magukkal is szembeszállnak. Szuperman például már a nyolcvanas években megvívta harcát saját rosszabbik énjével – ó hanyatló világ, a fémprés helyett ma már csak szögbelövő dukál, és hol van már a párbaj-lézer-pisztoly? A film első háromnegyed órája még rejtene néhány érdekességet: elmerenghetnénk például azon, hogy talán Dolly birka és a Terminátor, azaz a klón és a gép is ember. Ám a maradék másfél óra egy véget nem érő, céltalan rohanás, amely még a Família Kft.-t is kenterbe veri az egy celluloidkockára eső promóciókat illetően. A sziget végeredményben egy tudományos-fantasztikusnak álcázott, monumentális akció-reklámfilm. Leírni is szörnyű, hát még nézni.
