Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor már az egyre szaporodó szuperhősök teljesen betöltötték a Marvel és a DC Comics (Detective Comics) képregénykiadók univerzumát, jött a briliáns ötlet: nyissuk egybe a kettőt. Először csak Superman és Pókember mérte össze az erejét, majd nem sokkal később már eléggé elfajult a dolog: beszálltak más kiadók is, és világra jöttek az olyan szörnyszülöttek, mint a „Batman Versus Predator II: Bloodmatch” vagy az olyan történetek, amelyekben a Denevérember, a Macskanő és Tarzan (!) együtt, édes hármasban vetélkednek és mentették meg a világot. A kiadók – ahogy azt tették a hetvenes években – valahogy mégis átvészelték a kilencvenes évek depresszióját, és a közös kasszafeltöltési akciók után ismét elkezdtek saját hőseik menedzselésére koncentrálni. Ennek keretében, feledtetve az előző évtized szánalmas produkcióit – kivételként talán csak az első két, Tim Burton-féle Batman említhető –, újraindították a franchise-okat, és lettek végre vállalható X-Men, Pókember és Penge filmfeldolgozások. Ahogy tavaly a Pókember küzdött a Macskanővel (és gyalázta le durván Halle Berryvel és Sharon Stone-nal együtt), úgy idén a DC Batman: Kezdődik!-jére a Marvel a Fantasztikus négyes piacra dobásával válaszolt.
Az 1961-es indulás óta a Fantasztikus négyes a Marvel egyik zászlóshajójává vált. A Tim Story rendezte új verzió bizonytalanul indul: az elnagyolt expozíció arra is alig elég, hogy megismerjük a szereplőket – de akkor még azt gondolhatjuk, kellett a hely az akcióknak. Igazi szuperhősös akciót azonban, mert mégiscsak egy első részről van szó, még jó ideig nem látunk, helyette a többé-kevésbé vicces párbeszédek és a különleges képességek kitanulásából eredő helyzetkomikum viszik a prímet. A szereplőválogatás a célnak megfelelt: Jessica Albát ugyan a Sin City sztriptíztáncosnője után nehéz elfogadni a Láthatatlan lánnyá fejlődő pápaszemes természettudósként, nem úgy az őt ostromló Julian McMahont a Darth Vader és Palpatine császár rossz tulajdonságait elegyítő Doctor Doomként. Utólag azonban már visszasírjuk a boldog, beszélgetős film eleji békeidőket, látva a látványtervezők meglehetős tehetetlenségét a Tűzember és a gumilábú Mr. Fantasztikus életmentő tevékenységének megjelenítésekor, de ettől eltekintve összességében élvezhető produkció született. Már csak az marad a kérdés, vajon mit adhatott hozzá a Twin Peaks misztikus világú társszerző zsenije, Mark Frost ehhez a matinéra való forgatókönyvhöz.
