A kelet-európai lányok-asszonyok ezredvégi, -kezdeti szerepének, életének különböző aspektusait térképezi föl az Andrássy úti Kogart Ház a Lumen Fotóművészeti Alapítvánnyal közös kiállítása a fotó- és a videóművészet segítségével. A címe Necc, avagy a világ tyúkszemmel – talán ebben rejlik a legtöbb humor, töménység és alapgondolat. A kiállított munkák – csaknem félszáz fiatal nő és egyetlen férfiú, Szabó Benke Róbert alkotásai, aki egyébként háztartásbeli képzőművészként definiálta önmagát, s japán asszonyságnak maszkírozva tűnik föl – ugyanis nekem, a XX. század derekán születettnek sok újat nem nyújtanak vagy nem érzek már rá.
A feminizmus progresszív értelmezését kellene látni ezekben, hiszen való igaz, ma is inkább a férfiak ütik agyon feleségüket és nem fordítva, ma is másfél-kétszeres szorzóval számolják a hímneműek munkabérét, ha ugyanolyan végzettség és intenzitás mellett hasonló munkát végeznek, mint nőtársaik, ma is a nők veszkődnek többet a szingliség kényszerűen divatossá vált keretei között, s ma is rájuk hárul a család terhe a meló után, minimális elismerés mellett. Azt, hogy ez a feminizmus – amely sok jogot kivívott az évszázadok alatt számunkra – miért lett manapság már szitokszó, miért csak az elhanyagoltságot, a női lét apró cicomáit és játékait megtagadó harcosságot és keménységet látják benne sokan s kárhoztatják a férfiak tönkremeneteléért meg a családok széthullásáért – nos, ezt a mustra nem fejti meg.
A nagy toposzok körül toporgunk: a test, amely átka és értéke a nőiségnek, a mi legnagyobb kihívásunk. A fiatal és szép testű lányt, mint egy tárgyat, a prostitúció bármikor felszippanthatja – ezt példázza a videón követhető Playboy-nyuszi pincérnő sorsa is. Van, aki a terhességét rózsaszín boával takarja és van, aki felvállalja elváltozott formáit. Más bodybuilderként eltorzítja magát egy abszurd szépségeszmény nevében vagy tetoválással fejezi ki önmagát. Rabszolgasors-szerű életképek a szlovák és szerb nőkről, a kényszer-sterilizáláson átesett szlovák roma anyákról. Magyarországi életünk – a tárlat szerint – a borsóleves, a házimunka, a kutyaetetés, a gyerekszülés, -szoptatás, a munkaidőtől ellopott trécselés és a pasizás jegyében zajlik. Alkotó asszonytársat nem fotóztak le a művészek, eszerint ez nem kelet-európai sajátosság.
A horrorisztikus látomások, Deli Ágnes varrógép által kivégzett babája vagy a háztartásbeli férfiember gésaparódiája a túlzás erejét vetik be. A legszebb és örök mondanivalóval is bír Göbölyös Luca egymásra fényképezett akttorzóinak a kiállítása: a fiatal test átfordulása az aszott öregségbe, amely mellbevágóan elgondolkoztat a kikerülhetetlenről.
Szász Judit