Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt is mondhatnánk, hogy ami az angolszász gyermekeknek Pán Péter Sohaországból, az a magyaroknak – kis túlzással – Mikkamakka a Négyszögletű Kerek Erdőből. Tény, hogy korábban nem volt túl ismert Magyarországon a soha fel nem növő gyermek, Pán Péter és az Elveszett Fiúk kalandja, ám az elmúlt évek filmes adaptációból az alaptörténet már ismerősnek tűnhet akár a Hookból, a 2003-as gyerekszereplőkkel forgatott Pán Péterből vagy az azonos című Disney-animációból.
A legújabb, hét Oscarra jelölt, Marc Forster (Szörnyek keringője) rendezte alkotás, az Én, Pán Péter azonban nem egy újabb bőrt húz le a százéves történetről, hanem egy legalább olyan izgalmas korba, a XX. század eleji Londonba repít és meséli el, hogy a skót származású James Mathew Barrie hogyan alkotta meg élete fő – és a gyerekirodalom egyik úttörő – művét. Ez egy valós életrajzi elemekkel átszőtt elképzelt történet a Pán Péter keletkezéséről.
Barrie 1904 körül az angol irodalmi krém (Kipling, Thomas Hardy, H. G. Wells és Stevenson körének) tagja, gazdag és sikeres író, ám abban az élethelyzetben van, amikor mind szakmájában (legutóbbi színdarabjának bemutatóján elalszik a közönség), mind pedig magánéletében (amikor már nem feleségével, hanem kedvenc kutyájával osztja meg az ágyát) válságba kerül. Ekkor a Kensington Gardens parkban bernáthegyiével sétálva megismerkedik (a filmben) négy apátlan árva Llewelyn Davies fiúval, akikkel barátságot köt, és a velük folytatott önfeledt játékok során az őszinte és kalandkereső gyermeki lelkek elhozzák számára a régi, unott sémák helyett az új inspirációt. Segítségükkel teremti meg az elképzelt fantáziavilágot, Sohaországot (Neverland), ahol mindenki tud repülni, ahol Pán Péternek és az Elveszett Fiúknak tündérekkel, kalózokkal és indiánokkal együtt minden nap egy újabb kalandot ígér.
A filmet a diszkrét, túlzásoktól mentes stílusa és a visszafogott, hiteles színészi alakításai teszik valóságossá. A soha fel nem növő Barrie szerepére kitűnő választás volt Johnny Depp, aki pályafutása során számos infantilis lelket megformált már, gondoljunk csak a Tim Burton-féle alakjaira, a misztikus cigány figuráira (Csokoládé, Síró Ember) vagy akár – a tavaly szintén Oscar-jelölt – Jack Sparrow kapitány szerepére. Kate Winslet fizikai értelemben is anya, tekintete ölel, félt és aggódik. Nagyot alakít a csendben, hátul figyelő impresszárió szerepében Dustin Hoffman (hommage á Hook.)
A századforduló körüli London kissé mesterkélt, kínosan tiszta és rendezett képe ellentétben áll a korlátlan álmok és kalandok színes fantáziavilágával. A látvány, a jelmezek, a fényképezés és a világítás mind e kettőséget erősíti, ugyanakkor Barrie személye és mikrokörnyezete össze is köti, egymásba is mossa a két ábrázolt világot.
