Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Előzetesen nem úgy tűnt számomra, hogy a ParaRádió és az indie.hu brit gitárzenés előkarácsonya tömegeket mozgatna meg a Trafó Bár Tangóban, azért a kellemes hangulat biztosításához szükséges létszám összejött. A fellépők sorát az EZ Basic nyitotta: a gitáros és a basszeros a színpadon, a dobalapok és egyéb kiegészítések gépről jöttek. Aki még nem hallott róluk, annak az Oasisnél zajosabb, de mondjuk a Sonic Youthnál jóval kevésbé elvetemült angolszász gitárzeneként lehetne érzékeltetni a hallottakat. Az akkordmenetek többnyire megmaradtak a hagyományos keretek között, néha az egyszerűbb vonalvezetésű Nirvana-számokat idézve. Összességében nem volt vészesen kiszámítható az EZ Basic, de van még hova fejlődni, elsősorban az önálló arculat tekintetében.
Aztán jött a The Trousers, és alaposan tátva maradt a szám. A srácok profin nyomták az angol iskolás rockot, némi 60-as évek- és pszichedelikus behatással. (Csak a fellépés után tudtam meg, hogy a Trousersnek ez volt a hivatalos bemutatkozása, ami csak fokozta meglepetésemet.) A vezéregyéniség az Ambersmithben is gitározó Kőváry Zoltán volt, aki itt az éneklést is magára vállalta. Szerencsére a feladathalmozás azért nem akadályozta meg abban, hogy eleresszen egy-két ízesebb szólót; semmi virgázás, mindenből annyi, amennyi valóban kell. Első ránézésre nem nyilvánvaló, hogy egy ilyen brit-rock zenekarba nélkülözhetetlen a plusz perkás, de Ábrahám Ambrus vehemenciája nagyon sokat dobott a színpadképen, és a csörgődob-rumbatök színezés is prímán illeszkedett a hangzásba. Ebből a szempontból kiemelhető a Tomorrow Never Knows című szám, de az este legkellemesebb perceit amúgy is a Beatles-feldolgozások jelentették. A Tomorrow a gombafejűek komolyodásának egyik fontos állomása volt, és Szűcs Krisztián Heaven Street Seven-énekessel sikerült is valamit elcsípni a mágiából. Király volt az életmű egyik legalulértékeltebb gyöngyszeme, a Day Tripper is, de ami a leginkább ütött, az egy másik átirat, a Sex Pistols Pretty Vacant-ja volt. Ezt a mindig időszerű nemzedéki himnuszt Trousersék a NEO-énekes Kőváry Péterrel adtak elő. Erre már az addig a pult mellől szemlélődő lányok is bemozdultak, koncerthangulat kerekedett egy pillanat alatt. Az idősebb Kőváry egyébként is szimpátiadíjat vívott ki magának nálam egész estés teljesítményével: ha kellett, roadolt a Trousersnek, és vokálozott Németh Robiéknak.
A Heaven Street Seven-basszusgitáros Németh és két társa jött ugyanis ezt követően, amely formáció a vicceskedő The ...s néven adott előzetest a nemrégiben indult közös munkából. Nem az ismeretlenségből kerültek elő a többiek sem, Mike Zwecker amúgy a Kispál és a Borz dobosa, a gitáros-énekes Pomikló Imre pedig az Ambersmith tagja. Húztak a feldolgozások rendesen, volt Who (ez még magamtól is ment), illetve egy Undertones- és egy Stig Roar Husby-szám is. Persze ebből a negyedórányi anyagból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, viszont az percek alatt kiderült, hogy a zenélés öröméért hozták össze a srácok ezt a projektet, mely pont egy ilyen klub jellegű terembe való. A rock’n’roll eredeti közegét egyébként is a klubok jelentik: a közvetlen kapcsolat a közönséggel, a spontaneitás és a jó hangulat, nem pedig a zeneipar megalomániája. Mondhatnánk, jól sikerült ez az előkarácsony.
