Régóta tudjuk, hogy mindent a magyarok találtak ki. Főleg a XX. században: az atombombát Szilárd Leó szabadalmaztatta, Neumann János a számítógép atyja, a Basic nyelvet Kemény János fejlesztette ki, a Wordöt Charles Simonyi dolgozta ki, de, hogy még a floppy is magyar invenció – nos, ezt aligha gondoltuk volna. Pedig így van, és a történet sajátosan magyar: a feltaláló, Jánosi Marcell ma kisnyugdíjas, a hetvenes években senki sem volt kíváncsi a találmányára, a nyolcvanas években pedig, amikor elkezdték gyártani, akkor nem szabadalmaztatták, így kedvére lophatta el bárki az ötletet. Története nem az egyetlen fél siker, amelyről beszámol a Magyar Design című album, amelyet az Octogon könyvek sorozatban jelentetett meg a Vertigo Kiadó. A Rubik-kockától kezdve az Ikarus-formatervekig számos világhírű termék sorsáról kapunk információt a kötetből, amely a két szerkesztő, Bojár Iván András (az Octogon című folyóirat főszerkesztője) és Vadas József (a Szalon című lap főszerkesztője) munkáját dicséri. Érdekes a két szerkesztő együttműködése, hiszen első pillantásra a magyar művészeti lappiacon nincs két egymástól ennyire eltérő folyóirat: a konzervatív Szalon és a modernista Octogon vezetői mégis remek szintézist alkottak.
Szinte mindenki jól ismeri a Tungsram 1913-as plakátját, amely minden magyar plakátgyűjtő álma, népszerűsége évtizedeken, sőt, immár évszázadokon át vitathatatlan. Ugyanakkor a magasba tekintő nőalakot megformázó alkotó, Faragó Géza neve viszonylag ismeretlen, ő az a tervező-festő, akinek a munkáit sokan látták, de mégsem tudják, ki a tervező. A Kassák Lajos tipográfiai megoldásaira, az első Orion rádiókra, a Ganz gyár sínautóbuszaira a két világháború közti időszak designja közben csodálkozhatunk (ismét) rá, majd a szocializmus különböző évtizedeiből a Vénusz tévé, a Réka elemes bútor, a fakagylót idéző, „lyukas” Erika-fotel, a Pajtás fényképezőgép, a Csepel motor, az MK 27-es magnó sorolható mindennapi tárgyaink közé. Még inkább hozzászokhattunk a „négyes-hatos”, vagyis a nagykörúti villamosokhoz vagy a régi Ikarus buszokhoz, amelyek még ma is végigkísérik hétköznapjainkat, a világvárost építő budapesti városvezetés ugyanis képtelen volt 15 évvel a rendszerváltás után lecserélni ezeket.
A kötet négy részéből a legutolsó a jelenkorral foglalkozik. Kiderül, hogy ma már nincs magyar formatervezési ipar. Gyártanak ugyan sokféle terméket a hazai üzemekben, de ezek nagyrészt külföldi tervezők munkáját dicsérik (vagy éppen siratják). Ma legfeljebb egy-egy külföldre vetődő vagy külföldi pályázatra dolgozó magyar designer képes feltűnő teljesítményekre. Ilyen az Alesi cég által felkért Ekler Dezső vagy éppen a cseh Skoda-gyárban dolgozó Kukorelli Péter. Ők reményt adnak arra, hogy a magyarok invenciója nem apadt el, csupán a megrendelések hiánya okozza azt az érzést, hogy a hazai formatervezők nem tudják kibontakoztatni tehetségüket.
Szegő Miklós Iván