Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A helyszín London, 1938-at írunk: Julia Lambert (Anette Bening), a West End ünnepelt színésznője kiegyensúlyozott házasságban él impresszárió férjével (Jeremy Irons), aki saját színházában egyengeti neje karrierjét. A privát életben is szerepeket játszó Julia jómódban él, fia is felnőtt már, ám elégedetlen, mert valami mégiscsak hiányzik. Ekkor találkozik össze az ifjú amerikai Tommal (Shaun Evans), aki olyan hévvel és szemtelenséggel kezd udvarolni a sokak által megközelíthetetlennek tartott dívának, hogy az egy percig sem tud ellenállni neki. Ám természetesen az ifjú inkább törekvő, mint szerelmes, de Julia unalmas élete végre átalakul: újra élni kezd. Persze színpadiasan és szenvedélyesen. A rövid lángolás után jön a csalódás, hiszen Tom egy Juliánál ifjabb szerető (Lucy Punch) után néz, akit szintén színésznői ambíciók fűtenek. Amikor Tom megkéri Juliát, hogy segítse a lány karrierjét, s kiderül, hogy az még a férjét is behálózta, Julia bosszút forral, mégpedig ott, ahol ő a legtökéletesebb: a színpadon.
A W. Somerset Maugham művéből készült Csodálatos Júlia című film története egyszerű, a dramaturgia sem bonyolult (csalás, árulás és bosszú), mégis nagyszerű szórakozást nyújt. Színvonalas komédia született, amely egyrészt a karakterek árnyalt kidolgozásának és a nagyszerű színészi játéknak köszönhető, ugyanakkor a sok apró, finom, de néha igazán ütős poén teszi szórakoztatóvá. Mindezt megbolondítják Koltai Lajos meleg fényei, a korabeli pompás ruhák és díszletek, valamint a klasszikus filmzene. A művet többen is – a művészvilágban játszódó sztori miatt – a Találkozás Vénusszal és a Mephisto című Szabó-alkotásokhoz hasonlítják, engem leginkább a Becéző szavak keserédes hangulatára emlékeztet. Ez nagyban köszönhető Anette Beningnek, aki – Shirley MacLaine-hez hasonlóan (ő amúgy civilben Bening sógornője) – fergeteges alakítást nyújt, ám mégsem vált egyszereplőssé a film.
