Ötödik alkalommal dördült el a rajtpisztoly a világ legnehezebbnek tartott vitorlásversenyén múlt vasárnap. A Vendée Globe 2004/2005 rajtja és befutója – immár hagyományosan – a nyugat-franciaországi Les Sables-d’Olonne kikötője. A versenyzők keleti irányban kerülik meg egyedül, megállás és segítség nélkül a Földet, az első befutók mintegy három hónap múltán várhatók. A rajtot hihetetlen érdeklődés kísérte: a kis kikötőváros partjain mintegy 300 ezren figyelték a mezőny indulását, a vizet ellepték a nézők és médiumok hajói, sőt, az égen 13 helikopter körözött a startra várva.
Ezúttal 20 versenyző sorakozott fel a rajtnál, közöttük két francia hölgy is: Karen Leibovici és Anne Liardet Roxy. Többen már harmadik alkalommal bontanak vitorlát, de sok az újonc, akik még a végjátékban is ott lehetnek. Kevés a komoly versenyző, többen csak az élmény és a kaland kedvéért indultak. A nyerési esélyt – a tapasztalatok mellett – jelentősen befolyásolja a hajó korszerűsége és sebessége. Kifejezetten veteránnak mondható hajók is indulnak, ezeknek nincs valós sanszuk a mezőny elején végezni. Néhány vadonatúj tervezésű és építésű hajó mellett leginkább a már a korábbi Vendée Globe-okon is részt vett egységek futnak. A négyszeres Föld-kerülő magyar Fa Nándor legutóbbi versenyen használt Budapest nevű hajóját most a francia Raphael Dinelli kormányozza.
A rajtvonalat a Vincent Riou kormányozta PRB szelte át elsőként, és kedden is ő állt a mezőny élén.
A verseny útvonala
Az első nehézség a Vizcayai-öböl téli viharaival köszönt a versenyzőkre, nagy hullámzással, komoly széllel. A Finistre-fok után, kikerülve az öbölből, a versenyzők egyre jobb időjárási körülmények között haladnak dél felé. A legfontosabb céljuk itt az, hogy elérjék az északkeleti passzátszeleket. Ez 10 és 25 csomó között fúj egészen a Kanári-szigetekig. Ezek után lényeges pont és lehet, hogy nagy szakítópróba az ellenfelek között a 250 mérföld széles Doldrums-zóna, az Egyenlítő mentén elhelyezkedő magas nyomású terület, amelyen az áthaladás hihetetlenül macerás lehet, tekintve, hogy a belsejében a széljárás gyenge és megbízhatatlan. Az idegeket tépázó szakasz után a délkeleti passzátszelek elérése az elsődleges cél, majd a Jóreménység foka után érnek át az Indiai-óceánra. Itt kezdődik az északnyugati, nyugati szelekkel való hosszú rohanás keleti irányban. Ezen a szakaszon túlzottan északon menni – a Föld görbülete miatt – jóval hosszabb utat jelent és esetleg még a szelek is gyengébbek, ha viszont túl délre tartanak, akkor az útjuk rövidebb, de összeakadhatnak a vitorlázók rémével, a jéghegyekkel. Ausztráliát délről kerülve a Csendes-óceánon folytatódik az út, amíg el nem érik a Horn-fokot. A hajósok itt túl vannak a nehezén, de nem lazíthatnak, hisz' a Falkland-szigetek után, Argentína partjai mellett ismét viharos szelek zúdulhatnak rájuk. Visszafelé a délkeleti passzátszelek, a Doldrums, majd az északkeleti passzátszelek után érkeznek Európa partjaihoz.
