Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sean Penn 2003-as filmjeivel agyonnyerte magát: a Titokzatos folyó Oscart ért és a 21 gramm címűért is besöpört egy rakás kritikusi elismerést. Az utóbbiban főszereplő társai – Naomi Watts és a Benicio Del Toro – alakításai szintén Oscar-jelölést érdemeltek.
Akárcsak a Clint Eastwood-féle Titokzatos folyóban, a 21 grammban is egy gyermekét elvesztett szülő áll a középpontban (Naomi Watts), aki addig nem állhat meg, amíg bosszúja be nem teljesül. Ami néhány éve még meglepetést keltett (lásd Memento), az mára teljesen normálissá vált: a cselekményt mozaikokból kell összeraknunk, de várakozásainknak megfelelően idővel belassul a gyors vágásos, rövid jelenetes tempó, hogy egy epikusabb szerkezetnek adja át a helyét.
A színészek annyira jók, amennyire az ma Hollywoodban lehetséges: Watts miután elvesztette családját teljesen összeomlik. A gyermekeit és férjét halálra gázoló volt börtöntöltelék (Del Toro) istenben véli megtalálni a kiutat a reménytelenségből, hogy azután „elárultasson”. (Valami vad irracionalitás csillog végig a szemében, amint egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed saját külön bejáratú poklában.) A sminkesek hihetetlenül lepusztult arcokat varázsoltak a főhősöknek, például a meghalt férjének szívére váró, rémisztően sápadt Wattsnak, vagy az akceptor, kórházi ágyon fekvő Pennek. A baj csak az, hogy az ígéretes kiindulóhelyzet bontogatását a mexikói rendező Alejandro González Inárritu egyszerűen nem bírja abbahagyni. A film négyötödénél egy időre betévedünk az addig gondosan távol tartott melodramatikus sávba („kislányom utálta a piros cipőfűzőket”), és a készítők elkövetnek néhány megbocsáthatatlan poént is (ha valaki éppen a donorjának az özvegyével bújik össze az autó első ülésén, nem mondhatja, hogy „tudod, hogy jó a szívem”.)
A film naturalisztikus ábrázolásmódja gyakran kínzó élményt nyújt. Ha az ember egy barátságos kinézetű, zsebpénzét fűnyírással kereső fiú láttán egyből azon kezd gondolkodni, hogy az mikor veszi elő az UZI-t, és csinál vérfürdőt a kertvárosban, akkor a feszültségteremtéssel nincs gond, belesüllyedtünk a film hangulatába.
