Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény látogatója valóban beleszédül a magyar szemnek, ízlésnek szokatlan svéd képzőművészeti kiállítás tárlóiban és falain látottakba. A Svédületes! svéd–magyar randevú 2004 elnevezésű, egész éves programsorozat keretében Beyond Adornment (a díszeken túl) címmel 11 fiatal svéd ékszertervező művész mutatkozik be, akik a hagyományos ötvösművészettel szakítva új kifejezési módokat és anyagokat használnak.
A legmeghökkentőbb talán az a két óriásfotó, amelyen egy-egy öreg(edő) női és férfi meztelen testet gyöngyökbe öltöztet az alkotó, Kajsa Jagare. Az Odaerősített funkciók című képen az öregedés, a hanyatló, eredeti funkcióit részben elvesztő emberi test azt az illúziót próbálja kelteni, hogy az elvesztett adottságok a testhez erősített ékszerekkel pótolhatók.
A svédországi fauna – kitömött – állatait ékszerezi fel Henrik Brandt. Az állatok és emberek viszonyának görbe tükrében a rénszarvas szénával teli fém uzsonnatáskát kapott a hasa alá, a mezei nyúl fülein lyukas fémgömb fejdíszt visel, a kutyának gyöngyökkel díszített ezüst drótgallér dukál. A piszkos-foltos fehér selyemgombok láttán a „leittam kávéval a fehér blúzomat” érzés magyarázata a művész, Martina Frejd gyerekkori fóbiájára utal, hogy mit gondolnának mások, ha foltos ruhában járnánk.
A humort a tejesdobozból és rágógumi papírjából összeállított ékszerek és A jó kislányok nem járnak klotyóra című alkotás képviselik. A meghökkenést fokozzák az emberi szőrzet gyöngysorba illesztése, a mini zsilettpenge-füzér-karkötő, injekciós tűre, cápauszonyra, bárdra hajazó fém ékszerek és kitűzők. A legnagyobb dilemma egy fotel, közepén mélyedéssel, amelybe beleillik az állítólag testékszerként viselhető, fém csigákból álló „gerincoszlop”.
