Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Philip Roth Szégyenfolt című regénye az író egyik legjobb műve, amelyben ismét harcba száll az álszemérmességgel. A történet 1998 nyarán a Clinton-Lewinsky botrány idején kezdődik „amikor egy férfiasan fiatalos elnök és egy kelekótya alkalmazott kamaszos hetyegése az ovális irodában feltámasztotta Amerika legrégibb közös passzióját, történetileg talán a legálnokabb, a legrombolóbb gyönyört: a szemforgatás önkívületét”.
A főhős Zuckermann vidéki magányát Silk, a 72 éves egykori dékán zavarja meg, akit egy állítólagos rasszista kijelentése miatt kirúgtak munkahelyéről. Silk nem tudja magát túltenni az eseten, és követeli Zuckermanntól, hogy írja meg történetét. Furcsa barátság alakul ki kettőjük között, ám időközben feltűnik az analfabéta, 34 éves takarítónő, Faunia is, aki Silk szeretője lesz. Roth a professzor és szeretője életén keresztül bemutatja az amerikai történelem elmúlt ötven évét. A feketemozgalmakat, a rasszizmust, a vietnami háborút és ezek mai napig tartó hatását. Roth hősei környezetüktől elzárkózott, együttélésre képtelen, mégis érthető-szerethető emberek. A legérdekesebb figura Silk, a fekete szülőktől származó fehér bőrű, indentitás nélküli ember. Környezete gyerekkorában feketének tartotta, az egyetemen fehérnek, amikor egy zsidó nőtt elvett feleségül, akkor zsidóvá vált. Silk és Faunia a görög sorstragédiákhoz hasonlóan menthetetlenül száguld végzete felé.
Az amerikai Roth 1933-ban született Newarkban, középosztálybeli zsidó családban. Első novellái az ötvenes években jelentek meg. A fordulatot az 1969-ben megjelent Protnoy-kór jelentette, amely mai napig az egyik legismertebb műve. A főszereplő Portnoy pszichológusának mesél, tipikus „jiddise mama” anyjáról, örök székrekedéses apjáról, szeretőiről, mindezt szexuális szokásaival a középpontban. A könyv óriási vihart kavart, ugyanis az olykor trágár és pornográf mondatok között erős társadalmi kritika rejtőzik. 1970-ben jelent meg első regénye Zuckermannról, aki azóta több könyvének a főszereplője. Művei középpontjában az önmarcangoló ember áll, szemben az amerikai álommal. Kritikusan szól a fogyasztói társadalomról, a feministákról, a zsidókról, a középosztályról, a sznob értelmiségekről – bárkiről és bármiről, ami felszínes, dogmatikus, korlátolt vagy demagóg. Bár a főhősei vele együtt öregednek, a hangnem nem változik. Az 1995-ben megjelent Sabbath színháza című könyvének főszereplője az idős, élvhajhász Sabbath, akinek idős kori kamatyolásairól és szorongásairól ugyanolyan őszintén, és néha ordenáré módon ír Roth, mint harmincéves korában Portnoy szexuális ébredéséről.
