Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év egyik legtöbb vitát gerjesztő filmjét, a Mel Gibson rendezte Passiót március 25-től vetítik a magyar mozik a Budapest Film forgalmazásában. Az alkotás még el sem készült, amikor már többen antiszemitizmussal és gyűlöletkeltéssel vádolták. Az amerikai premiert követően pedig tovább nőtt az ellenzők és a magasztalók tábora, ám ekkor már az elsődleges vád a túlzott naturalizmus és kegyetlenség volt. Tény, hogy a Passió felkavaró és döbbenetes film.
Mel Gibson – aki nemcsak rendezője, hanem producere és társ-forgatókönyvírója is a filmnek – az érzelmeinket veszi célba és bizony, talál is. Ez főleg a kiváló operatőri munkának – hatásos Caleb Deschanel fény-árnyék játéka – és John Debney lüktető, időnként idegtépő zenéjének köszönhető. Gibson már korábban, a Rettenthetetlen című filmben megcsillogtatta rendezői tehetségét, ámi a Passióban egyértelműen tettenérhető. Ez főleg a film lendületében érezhető, az első pillanattól szinte az utolsóig – egy két túlzó kifutástól eltekintve – dinamikus és egyértelmű vezetéssel viszi vászonra Jézus életének utolsó óráit. A film a Gecsemáné-kertben Jézus elfogatásával kezdődik, és kíséri végig az Emberfia kálváriáját, a főpapok, Heródes és Pilátus előtt. Majd a passiót, Jézus utolsó útját a koponyahegyre, ahol keresztre feszítik. A film részletesen és tabuk nélkül mutatja be Jézus megkínzását, megaláztatását és halálát. Mindezt olyan erővel, hogy a néző hátán nem egyszer fájdalmasan futkos a hideg. Ugyanakkor ez emeli ki az alkotást a többi Jézus-film közül; hiszen a történetet már számtalan formában és minőségben láthattuk a filmvásznon. Ám a szenvedést ilyen módon még egy rendező sem vágta a néző arcába. Egy-két jelenet – főként Jézus megkorbácsolása – túlzó. Ugyanakkor a film egyértelműen vallásos, alapvetően az evangéliumra építkezik, ezért egyáltalán nem törekszik jellemábrázolásra. Nem a színészi alakításokra épít, sokkal inkább a képi és hangi megjelenéssel a vallásos szenvedélyre. Ettől függetlenül remek alakításokat láthatunk a Jézsut megformáló James Caviezeltől, a Mária Magdolnát játszó Monica Belluccitól és a Szűz Máriát alakító Maia Morgensterntől. Morgenstern tökéletesen mutatja be a fia szenvedését átélő és a fájdalomtól már sírni képtelen anyát.
A film különös erénye, hogy a dialógusok nem angolul, hanem a kor nyelvein, arámiul és latinul szólalnak meg. Bár az vitatható, hogy a Jézus-Pilátus párbeszéd latinul folyt-e, a kutatók inkább a kor kulturális nyelvét a görögöt valószínűsítik. A film legfőbb hibája – kisebb történeti csúsztatásokon kívül – talán a befejezés, a feltámadást ugyanis nem sikerült finoman megoldani és érzékeltetni.
