Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kedves, de nem giccses; röviden így jellemezhető a klasszikus sémára - morc öregember helyes gyerekkel - épülő, A pillangó című francia film. Aki meglepő fordulatokra és akcióra vágyik, annak nem ajánlható, ám aki szereti a keserédes történeteket, az semmiképpen se hagyja ki a filmet. A pillangó erénye, hogy bár végig késélen táncol, nem válik giccsessé. Nincsenek túlbeszélt dialógusok és nagy érzelmi kitörések, drámai tetőpontok vagy elnagyolt jelenetek. Viszont van gyönyörű táj, pocakos öregember, pulykatojás képű kisgyerek és emberszag.
A francia rendező, Philippe Muyl jól operál az unoka-nagyszülő kapcsolat sajátságaival. A főhős egy magának való öregember, Julien, aki csak a lepkegyűjtési szenvedélyének él. Nyugalmas életét szinte semmi és senki sem zavarja, míg egyszer új lakók érkeznek a szomszédságába, egy nő Elsa nevű kislányával. A történet szokványos: az anya, aki maga sem bírt még felnőni, vagy dolgozik, vagy a haverjaival lóg. Kislányának még kulcsot is elfelejt adni, így Julien kénytelen egy délutánra befogadni Elsát. A kislány - ahogy egy rendes nyolcévestől elvárható - mindenre kíváncsi és néha zavarba ejtő kérdéseket tesz fel, ráadásul valami csoda folytán egyre többet jár az öregemberhez. Egy igen ritka, Isabelle névre hallgató lepke begyűjtése miatt Julien a hegyekbe indul, s egy csel folytán Elsa is vele szökik. Kettejük közös utazása ez a film, két magányos ember, egy szeretetre éhes kislány és egy nevetni már nem tudó, sokat megélt öregember egymásra találása.
