Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Elég korán kapcsolatba került az újságírással.
– Igen, tízéves voltam, amikor a Nógrád nevű megyei lap diákrovatában elkezdtem írogatni, később pedig, a debreceni egyetemi évek alatt a Magyar Rádió helyi stúdiójában ismerkedtem az újságírással. Onnan egyenes út vezetett a Magyar Televízióba, ahol a Reggel című műsornál gyakornokoskodtam, majd megragadtam a televízióban, s második legfiatalabbként kerültem a legendás Egyenleg című műsorhoz. Az Egyenleg két dolog miatt is emlékezetes számomra; az egyik, hogy Bánó András csapatépítő és televízión belüli gründoló, valamint érdekeinket védő technikáját közelről láthattam és csodálhattam, másrészt, mert az Egyenlegnél olyan kiemelkedő szakmai munka folyt, ami talán itt, az RTL Klubnál is tetten érhető.
– Aztán nagyon fiatalon az MTV képernyőjére került, s a Betlen János nevével fémjelezett híradót vezette. Hogyan élte ezt meg?
– Úgy emlékszem, nagyon rossz voltam. Huszonévesen nem tud hiteles lenni az ember, épp ezért jelenlegi pozíciómban senkit sem hoznék ilyen helyzetbe. Később egyébként az Egyesült Államokban – ahová tanulni mentem, s ahol a Turner Store, azaz ajándékbolt eladójaként szereztem meg a hiányzó dollárokat – a CNN-nél ragadtam. Ott a szakmát meg is tanultam, azaz nem csak amatőrként televízióztam, hanem nagyon tudatosan kezdtem képernyőzni. Akkor, azt hiszem, sokat javultam és viszonylag érthető volt számomra is, hogy hazajövetelem után megbíztak bennem az akkor induló tv2-nél. Én voltam a Napló műsorvezetője előbb egyedül, majd felváltva Sváby Andrással, másfél éven át.
Az Államokban hatalmas gyűjteményt állítottam össze könyvekből, szakmai újságcikkekből, riportokból és VHS-felvételekből, hogy legyen miből táplálkoznom, ha hazajövök. A csomagok – több mint 15 nagy kartondoboz – előttem érkeztek meg. Máig használom ezt a nyersanyagot.
– A tv2-nél milyen feladatai voltak még?
– Szerkesztő-riporter voltam a Tényeknél és a Jó estét Magyarországnál, mellette készítettem néhány dokumentumfilmet, például arról, hogyan látták a magyar forradalmat Amerikából 1956-ban.
– Milyen kihívással érkezett az RTL Klubhoz?
– Kereskedelmileg jobban eladhatóvá kellett tennem a Jó reggelt! című műsort. Az volt számomra a nagy kérdés, hogy meg tudok-e csinálni egy szerkesztőséget és egy komplett imázsváltást. Ez sikeres lett, a műsort azóta is Reggelinek hívják. Egy idő után már nem érdekelt a szórakozató reggeli műsor készítése, és visszamehettem híradózni az RTL híradójába. Előbb külpolitikai szerkesztő, majd rangidős politikai tudósító lettem, utána egy szép napon hírfőszerkesztő. Jelenleg pedig az RTL Klub hírigazgatói teendőit látom el, s egy több mint százfős csapattal dolgozom együtt. Ez a stáb készíti a Híradó mellett az Országház, a XXI. Század, az Antenna című műsorokat, és bár a Fókusz csapata külön főszerkesztőségként dolgozik, ez a műsor is hozzám tartozik. Mindezeken túl a vallási műsorok, a Híradó archívuma, a hírcsererendszer, az online hírek készítése és a regionális szerkesztőségek fölött is bábáskodom.
– Ön szerint minek köszönheti jó ideje tartó sikerét a Híradó?
– Részben a csatornának. Ha ugyanis a televízió teljes egészében jól működik – vagyis jól felépített a műsorstruktúrája –, az kihat a Híradóra is. Másrészt a hírműsor készítői nagyon következetesen törekednek arra, hogy minden adás pergő, informatív legyen, s a nézőinkre „szabott”. Olyan eseményekről számolunk be, amelyek meghatározzák az átlagemberek, azaz a normális hétköznapi emberek életvitelét. Adásainkban az utóbbi időben kiemelt helyet kapott például a kormány lakástámogatással kapcsolatos döntése, de más esetekben is gyakorlati, vagyis a közönséget foglalkoztató témákat – mint a munkahely, a bér, az infláció – dolgozunk fel. A nagyvilág eseményei közül pedig a leginkább érdekesnek tartottakról adunk számot.
– A két kereskedelmi csatorna fél hetes hírműsora talán minden más programnál élesebb küzdelmet folytat egymással.
– A számok valóban erről árulkodnak. Amikor tavaly szeptemberben elindult a megújult tv2, a Tények a teljes lakosság körében nagyobb sikert aratott, mint a mi Híradónk, a kereskedelmileg fontos 18–49 éves korosztály körében azonban akkor is vezettünk, mára pedig már mindkét szegmensben megelőzzük fő riválisunkat. Az én felfogásom szerint nekünk nem a tv2 Tények című műsorával kell versenyeznünk, hanem a közönségért kell harcolnunk, s ebből a szempontból számomra mindegy, hogy mit csinál a másik televízió.
– Kényelmes pozícióban vannak. Hogyan lehet ebből tovább lépni?
– Igen, ám közben kissé „megöregedtünk”, s meg kell újulnunk. Hagyomány nálunk, hogy háromévente módosítjuk az arculatunkat. Így mi is megújítjuk például a Híradó főcímét, s a Matáv-filharmonikusok zenéjére indul majd az adás. Ez nem szokásos a piacon, hisz általában számítástechnikai eszközökkel állítják elő a műsorok zenei aláfestését. Mi azonban mindig is bátor lépésekre vállalkoztunk, s most is úgy gondoljuk, hogy a Híradóban divatot kell teremtenünk. Ez már korábban is sikerült, egyes televíziók a színeinket, mások a képi megjelenés más elemeit vették át tőlünk. A főcím mellett változik a Híradó stúdióképe, s módosulnak egyéb vizuális elemei is. Izgalmas munka, de még az elején tartunk.
– Gondolom, mindeközben megmarad az a normarendszer, amelyet egy etikai kódexben foglaltak össze?
– Igen, hisz a Híradó a legkomolyabb műsor, ez adja a csatorna presztízsét, ezért vigyázni is kell rá. Ennek érdekében készítettük el kollégáimmal azt az etikai kódexet, amelyben egy normarendszert állítottunk fel, s amelyet be is tartunk. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy akadnak visszatérő problémák, amelyekre célszerű valamilyen egységes megoldást találni. Ezeket az elveket fogalmaztuk meg tehát ebben a kódexben, s például ennek alapján – a magyar sajtóban talán egyedüliként – nem mondtuk be műsorainkban az apagyilkossággal vádolt kislány nevét, csak monogramját, s szintén ennek szellemében nem közöltük soha az arcképét. Szabályaink szerint ugyanis, ha kiskorúakat szexuális bántalmazás vagy erőszak ér, még akkor sem mutatjuk az arcukat, ha szülők egyébként hozzájárulnak ehhez.
