Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ritka szerencsés egybeesés, ha egy szakkönyv megjelenésére egy fontos nemzetközi esemény is ráirányítja a figyelmet, ahogy történt az Ramu Ramanathan Bevezetés az ökonometriába című könyvével (Panem Kiadó). A San Diegó-i egyetemen tanító indiai származású tudós ugyanis az egyik legelismertebb tagja annak a kutatócsoportnak, amelyben a friss közgazdasági Nobel-díjasok, Robert Engle és Clive Granger is dolgoztak, illetve dolgoznak.
Állíthatnánk tehát, hogy Nobel-díjas eredményekkel ismerkedhet meg a magyar olvasó, ha nem tudnánk, hogy esetünkben mégiscsak tankönyvről van szó, melynek használhatóságát nem a benne megjelenő tudományos innováció mércéjével mérik.
Bár kevés nagyobb közhely van egy könyvajánlóban, mint hogy a mű „hiánypótló”, Ramanathan tankönyve minden bizonnyal megfelel a legszigorúbb feltételeknek is. Egy olyan tudományágról van szó (és nem sok ilyen van már), amelyet még a budapesti Közgázon is jegyzetből tanítanak, a szó eredeti értelmében. Persze a lediktált, illetve fénymásolatban terjedő órai jegyzetek is támaszkodtak a szakirodalomra, és nem árulunk el nagy titkot, ha megjegyezzük: éppen a recenzeált műre. Jelent meg persze magyarul ökonometria-könyv (például Kőrösi és társai 1990-es Gyakorlati ökonometria című műve), de az átfogó és a nyugati standardoknak megfelelő kézikönyvvel mind ez ideig adós maradt a könyvkiadás.
Természetesen Ramanathan könyve nem elméleti szempontból jelent mérföldkövet: az új tudomány alapítóinak és követőiknek, így az 1969-ben elsőként közgazdasági Nobel-díjat kapott Ragnar Frischnek és Jan Tinbergennek eredményeire támaszkodva rendszerezi a felhalmozott tudást. A tankönyv legfontosabb erénye ugyanis ez a rendszerezés és a felhasználóbarát kivitel. Az elmélet ismertetését a gyakorlati alkalmazásokat bemutató példák követik, így az olvasó számára kézzelfoghatóvá válik a modellek haszna és érvényességi köre, nem marad öncélú okoskodás a legelvontabb matematikai feltétel sem. Az ökonometria ugyanis alkalmazott tudomány, így az elméleti eredményeket is használhatóságuk legitimálja. Ahogy azt a Zalai Ernő és Hunyadi László által jegyzett előszó is megjegyzi: az ökonometria gazdasági összefüggések empirikus elemzésével foglalkozik, egyszerre célja a magyarázás és az előrejelzés. Ilyen előrejelzéssel foglalkozik például az Ecostat ökonometriai laborja, ahol egy gazdaságpolitikai érzékenységvizsgálatokra alkalmas szimulációs makromodellt fejlesztettek ki. Az elmélet sikerességét tehát esetünkben gyakorlati használhatóságán mérjük, és hasonló mércével mérik a tankönyvek sikerültségét is.
Ramanathan semmit nem bíz a véletlenre: a tárgyalást a gyakorlati alkalmazások valószínűségszámítási és statisztikai hátterével kezdi, majd a becslések, illetve a többváltozós regressziós modellek tulajdonságait taglalja. Idáig nincsen sok újdonság, az anyag hozzáférhető magyarul az egyetemi szintű statisztikatankönyvekben; ami miatt mégis indokolt szerepeltetésük, az a didaktikai szempontok mellett („kezdjük az alapokkal”) a bőségesen mellékelt feladatok sora. A következő fejezetek a modellezés speciális témáit tárgyalják, ezek közül gazdaságpolitikai fontossága miatt a már említett szimultán modellekről szóló rész emelhető ki. A könyv legérdekesebb része ugyanakkor egy mindennapos empirikus vizsgálat menetét A-tól Z-ig, a témaválasztástól a beszámoló megírásáig bemutató fejezet. Hiánypótlás a hiánypótláson belül.
A könyvvel járó CD-melléklet tartalmazza a GRETL nevű ökonometriai programot és a gyakorlatoknál felhasználható adatsorokat. Emellett az interaktív tanulást segítendő honlapot is fenntart a szerző, ahonnan tesztkérdésekkel és háttérirodalommal egészíthető ki a papíron megjelent tananyag. A BKÁE-n frissen végzett hallgatók által fordított munka nagy előrelépés egy nálunk eddig gyerekcipőben járó stúdium oktatásában és tanulásában.
