Szokatlan műfajú könyvvel állt elő a Glória Kiadó. Már maga a cím, ez a némi cinizmust kifejező szellemi vállrándítás is különcködő, mondván hogy: Nekem 8. Tartalmát tekintve görbe élettükör, apró bölcselkedések, nyolcasával tárgyszerű kis fejezetkékbe öntve. Zavarba ejtő keverékeként Murphy törvényeinek és Örkény egyperceseinek, a Heti Hetesnek meg a szigorúan filozofikus, klasszikus aforizmagyűjteménynek. A szerzőpáros, Hadházi László és Litkai Gergely (utóbbi neve a Hócipő olvasóinak lehet közelebbről ismerős) a magán- és közélet legkülönfélébb köznapi témáinak sorát dobják föl, s fűznek hozzájuk reflexiókat egyenként nyolc-nyolc, egyetlen mondatnyi pontban, megtűzdelve itt-ott Lehoczki Károly (czki) stílusbarát karikatúráival. Groteszk megfogalmazásaik komikuma a belelapozás után háríthatatlanul arra késztet, hogy egyvégtében a magunkévá tegyük fura szövegeiket, noha persze egészen másképp kell ezeket a miniírásokat olvasni, mint például egy regényt. Ezeket inkább kortyolgatni kell, apródonként ízlelgetni a bennük rejlő sokféle aromát, a fanyar ürmöstől a bódító szegfűborson át a kellemetes fahéjig, no meg a szatíra mixere által beléjük csempészett csípős szalmiákig.
Szép új világunk valóban ilyen lenne, mint amilyennek a kötet szerzői lefestik? Tényleg ilyen, állapítjuk meg a végén. Komoly és nevetséges egyszerre. Grandiózus és törpe. Mély értelmű és sekélyes. Amúgy, a cím állításának ellenére, mindez egyáltalában nem 8 nekik kettejüknek sem. Látszatra távolságtartó szentenciáik nem a nagyító alá vett jelenségek kritikátlan tudomásulvételét, elfogadását jelentik. Minősítenek is és ítélnek. Miközben nem ácsingóznak egyetértésünkre mindenáron – meggyőznek anélkül, hogy véleményeiket ránk kényszerítenék. Azok persze, akikből hiányzik a humorérzék állítólag létező génje, tán hüledezve, fejcsóválva fogadják a könyvet. A remélt olvasók többsége azonban minden bizonnyal jókat bazsalyog majd vagy röhög fanyarul, a világon, másokon, no meg önmagán. Szeretettel érvénytelenítve egyszersmind a hetediket a „8 legrosszabb ajánlás egy könyvben” alcímet viselő nyitó fejezetből, azaz: „A kiadómnak, más úgysem fogja elolvasni.”
