Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Talán az olvasás évének is tulajdonítható, hogy nálunk is megjelent az a kínai szerzőtől való, de franciául közreadott, világsikerű regény, amely a könyvek terjesztette történetek ellenállhatatlanságát, varázsos hatalmát hirdeti a teljes politikai elnyomás meg a végtelen nyomor körülményei között (Balzac és a kis kínai varrólány – Európa Könyvkiadó). A középkorú író, Dai Sijie manapság párizsi filmrendező, de tizenhat évesen megtapasztalta azt a lealázó élményt, amiben Mao Ce-tung Kínájának átnevelésre száműzött értelmiségi fiataljaival együtt osztozott. Az önéletrajzi hitelű alkotás panaszkodástól mentesen, ám annál érzékletesebben és pontosabban mutatja be, milyen érzés disznóólban lakni, kiszolgáltatva tudatlan, de ravasz pártfunkcionáriusoknak, akik örökké rafinált pótbüntetéseken törik a fejüket.
Valaminek mégsem tudnak ellenállni. A barommód dolgoztatott, éhező-fázó diákok észreveszik, hogy rabtartóikat lenyűgözik a mesés történetek, s ha ilyeneket hallanak tőlük, szabadidő-jutalmat kapnak érte. Egyebek közt arra, hogy elkutyagoljanak a többórányira fekvő kisvárosba, ahol keskenyfilmvetítőn megnézhetnek olyan filmeket, amelyeket – kiszínezve – ismét csak el kell mondaniuk kínzóiknak és a többieknek.
Dai Sijie egyszerű szavakkal írja le, miféle munkákat kell végezniük életveszélyes bányákban, terméketlen rizsföldeken, bűzös fabödönök hetekig tartó szállítása közben. Kétségbeesetten igyekeznek hát újabb mesélnivalókat kitalálni. Amikor megszimatolják, hogy egyik – irodalmárnak készülő – társuk könyveket rejteget, minden furfangjukat latba vetik, hogy elolvashassák és továbbadják primitív közönségüknek a Balzac-, Dumas-, Melville- és Gogol-művek tartalmát mint igaz históriákat. Cserébe népdalokat gyűjtenek a jellemtelen költőjelöltnek. Ezeket ő úgy írja át, hogy elnyerje vele az állambiztonságiak tetszését. Például: „Mitől fél a burzsuj tetű, a kis burzsuj tetű? A proletariátus forró hatalmától”.
A legszörnyűbb megpróbáltatásokat is csöndes humorral elbeszélő regényből nem hiányzik a szerelmi szál sem. A bájos falusi varrólányba szerelmes diák epekedését, s vágyaik beteljesülését úgy emeli költői magaslatokig az író, hogy messzi elkerüli a szépelgést, a nyafogó érzések túláradását, a lila finomkodást. Inkább a megfelelő helyeken beillesztett elhallgatásoknak, sejtelmes megszakításoknak köszönhető, hogy mind a drasztikus epizódok, mind a naturális leírások hatásukban légiesek, éteriek maradnak. Mint ahogy a főhős egyszerre félelmetes és gyönyörű álmaiban egyforma buzgalommal teszik a dolgukat az ártalmas démonok, a gonosz boszorkák és a mennyei énekű tündérek.
Iszlai Zoltán
