Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Az állattól, mely ágaskodik bennem, /Futva futok a növényvilághoz, /.../ Mert állat bennünk minden, ami rút, /És minden, ami szép, talán növény". Reményik Sándor, a neves erdélyi költő vallott így 1925-ben A szent vegetáció című versében. Tőle kölcsönözte a címet a Mezőgazdasági Múzeum május 17-ig látható kiállításához, amely Olexa József kifinomult grafikái segítségével mutatja meg, mennyi szépség rejlik például egy „közönséges" póréhagymában, „a'kinek szaga, ereje ollyan, mint a' vörös-hagymának, csak hogy a' feje nem ollyan nagy, se nem ollyan kerekdéd..." – írja Lippai János 1664-es Posoni kert című művében.
A „találd meg az egyszerűben a nagyszerűt" alapgondolat vonul végig a kerti és a mérges növények során, melyek csudás ábrázolásait a XXI. század emberének idegen, de igen élvezetes stílusú, XVI–XX. századi szépirodalmi és kertészeti írásokból vett idézetek teszik még különlegesebbé. „Símábbak a' levelei, csak az szélek szép fodorított, mint az Strúcz tol, avagy ránczos, mint a' réghi fodrok" – jellemzi Lippai a kelkáposztát. A feketeretekről pedig ezt jegyezte fel: „A' retek, az embernek ábrázattyárúl minden féle mocskot, rútságot, szeplőt, s-még a' taghiaibúl is ki-vészen. Talám azért a' Musquák mikor förödnek, szintén úgy mossák magokat a' retekkel: mint mások a' szappannyal. Azonkívül ők, csak nem minden betegsegek-ellen, Retekkel élnek." Csapó József: Új füves és virágos magyar kert (1775) művében írta: a nóta szerint „nem tanátsos ez Gyümöltsöket enni, mert az ember eszét megtsonkítják". Ki gondolná, hogy a „kertekben termesztett Eb-szőlő Neméről", a „szerelem-almájáról", azaz a paradicsomról van szó. A ma is használt gyógynövények, a bodza, a csipkebogyó, a vérehulló fecskefű, a levendula és a kamilla mellett Kubinyi Ágoston jóvoltából (Magyarországi mérges növények – 1842) megtudhatjuk, hogy „A' büdös bürök a' legirtóztatóbb kábító és csipős, halálos növénymérgek közé tartozik. Kivált arra kell ügyelni, hogy a' petrezselyemmel, turbolyával és pasztinákkal, mellyektől mindazáltal kivált büdössége és nagysága által különbözik, föl ne cseréltessék. E növény nevezetes arról, hogy a' régi törvénybirák a' bünösöket a' bürok, csomorika, mák és beléndek lé halált okozó keverékének ivására ítélték. Igy ölette meg a' görög törvény az egykor olly híres Socratest." Az „irtóztató" bürök mellett természetesen ott díszeleg a többi „tettes": a mák, a maszlag, a beléndek és a nadragulya is.
Mondom: érdekes tárlat ez a Vajdahunyadvárban. Segít visszatalálni az elveszett értékekhez, a „szent vegetációhoz". De nyugodt szívvel ajánlható húsevőknek is, mert rendkívül szórakoztató, és olyan világba varázsol vissza, ahol ember és természet kapcsolata, az egészséges életmód még magától értetődött.
A tárlat anyagából készült könyvet pedig – a tárlat is, a könyv is Wohlné dr. Nagy Ágota nevéhez fűződik – egyaránt nagy élvezettel forgathatják a növényeket, a költészetet és a képzőművészetet szeretők.
Hegedűs Eszter
