Akár így is kezdődhetne a mese, amely a felhőtlen szórakozást ígérő darabocskáról szól. Hárman vannak, három idősödő vagy finomabban szólva, a korban szépen benne járó, javakorabeli hölgy. Az egyik: aki vendégeit várja, mint minden csütörtökön, de akinek váratlanul a fia érkezik, hogy az anya maradék pénzecskéjéből még megkaparintson egy keveset. A másik: a még mindig csinosnak, elegánsnak mondható, s a harmadik: az érzékelhetően jómódú, akinek élete a másik kettő állandó nevelésében telik.
Hárman vannak, beszélgetnek. S óhatatlanul emlékeznek. A mai napról az egykorvolt jut eszükbe. Az ifjúság, a múlt. Lassan kibogozódnak a szálak, kiderülnek a kapcsolatok, az emlékekből fölsejlik az ifjúság. Gyermeklányok nevetgélnek, riadtan figyelik a világégés idejét, közben jönnek a szerelmek, a kapcsolatok, s mindaz, ami meghatározhatta a huszadik század derekán s az azt követő esztendőkben három nő életét, sorsát Európában.
Loleh Bellon, a Csütörtöki hölgyek szerzője nem író, nem is vallja magát annak. Maga is színésznő, aki úgy érezte, szerepeket kell formálnia azokból az életekből, amelyeket megismert, szerepeket kell adnia színésztársainak. Így született meg úton-útfélen fölkapott beszédfoszlányokból, történetekből, érzésekből ez az akár jutalomjátéknak is tekinthető színpadi mű a három asszonyról. S ha van szó, ami illik erre a játékra, az biztosan az érzelem. Mert a színpadi beszélgetéseket, az alakokat, a kapcsolatokat, a helyzeteket az érzések, az érzelmek hatják át. Az érzések vezérlik ezeket a nőket, s mindazokat a történetecskéket, amelyek kibontakoznak a színen. Ahogy Loleh Bellon fogalmazza: ő soha nem eszel ki nagy elméleteket, az érzéseivel gondolkodik.
Az érzésekre, az érzelmekre építi előadását a Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán Vándorfi László rendező. Az érzelmek vezérlik a három színésznőt is, az orosz származású, fia által kizsigerelt Soniát formáló Moór Mariannát, az ifjan teljes életre vágyó, Marie-t alakító Tordai Terit és a megkeseredettséget sugalló Heléne szerepét játszó Béres Ilonát. Az érzelmes színielőadás számára – amelyben még részt vesz Sonia fiaként Végh Péter, s az emlékekből érkező Jeanként Őze Áron – jellegzetes keretet teremtett Khell Csörsz, a játéktér és Schäffer Judit, a ruhák tervezője.
Róna Katalin
Róna Katalin