Sörös István felsőörsi lakos kitanult geodéta és villanyszerelő, autodidakta ács, bútorasztalos, kőműves, gázszerelő és lakatos, valamint hajós és hajóépítő. Jelen esetben azonban mindenekelőtt írástudó. A minap ugyanis egy olyan könyvvel állt elő, amely, mondhatni, együltőre olvastatja magát végig annak ellenére, hogy a tárgy bennfentes szakszerűsége lehetne akár elriasztó. Arról az olvasói reflexről nem is szólva, amely egyre hajlamosabb szkeptikusan rálegyinteni a különféle újmódi világmagyarázatok és felfedezések inkább fantasztikus, semmint tudományos divatára. Jogos gyanakvással kellett tehát számolnia és kell most szembeszállnia a Vízben álló piramisok, lebegő kövek szerzőjének.
Hogyan keletkeztek az ókori Egyiptom megalitikus építményei, a templomok és piramisok, az utóbbiakból különös tekintettel a gizai háromra, s közülük is kitüntetetten a hajdani hét világcsoda egyetlen máig fennmaradt hírmondójára, a Kheopsz nevét viselőre. A talányhoz, számtalan előd hipotézisei után, ez a tanulmány teljességgel eredeti megfejtést kínál. Olyat, afféle Kolumbusz tojását, amely egyszerűségében annyira kézenfekvő ötletnek rémlik, hogy nem is
érti az olvasó, mint kerülhette el évszázadokon át a felfedezők figyelmét. Nevezetesen: az építkezések kulcsszereplője nem a korabeli szállítási technikával kombinált emberi nyers erő, hanem - a víz volt. Jelenléte nélkül valóban elképzelhetetlen a tökéletes vízszintezés megoldása, felhajtó erejének kihasználása nélkül a gyakran többszáz tonnás gránitelemek szállítása százkilométereken keresztül Asszuánból, megemelésük és hajszálpontos helyreillesztésük.
Sörös István, könyvtárnyi útleírás, kutatónapló, monográfia elolvasása után, több expedícióban maga is bejárta a megalitikus építkezések csaknem teljes területét. A helyszíneken elvégzett mérések, a vizsgált tárgyi bizonyítékok (mostanáig vitatott rendeltetésű, kultikus épületek romjainak vélt medencefal-maradványok, medrek, átereszek, gondolaformájú vízijárművek) sorra váltak sejtelmének igazolásaivá: a piramisokat szinte minimális emberi erőfeszítéssel, zsiliprendszerek segítségével, vízen emelték. S milyen céllal? Ellentétben a hiedelemmel, nem fáraók síremlékeiül, hanem navigációs műtárgyak funkciójával a tengermelléki közlekedésben.
Természetesen nem a laikus ajánló terhe annak megítélése, mennyiben változtatják meg az egyiptológia hagyományos szemléletét a könyv meghökkentő megállapításai. Okfejtéseinek sorát mindenesetre olyan gránitszilárd logikával
vezeti végig a szerző, elmélete annyira egységes és körülbástyázott, körüldokumentált, hogy az olvasónak nem esik nehezére tisztelettel megadnia magát.
A magyarral egyidőben német és angol nyelven is megjelent (300 fotót és grafikát tartalmazó) pompás kiállítású kötetet - egy tervezett sorozat, "A csoda az emberben van" első darabját - Szyksznian Wanda fantáziafestményei illusztrálják. Az előszó Vitray Tamás írása. Kivitelező a veszprémi Prospektus Nyomda, kiadó a Mandorfi Bt.
(Hárs)
