Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A VOR mezőnye a harmadik szakaszon együtt rajtolt a Sydney–Hobartéval és a VOR-hajók is részt vettek a hagyományos ausztrál viadalon, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők Hobartban csak néhány órára álltak meg, azután – a befutáskor mért időrendet tartva – folytatták útjukat Auckland felé. Így lehetett a Sydney–Hobart győztese az Assa Abloy, amely mögött második helyen a jóval nagyobb, Nicorette nevű maxi futott be. Ez azt mutatja, hogy a legújabb hajótervezési elvek és az egyre könnyebb építési anyagok képesek kompenzálni a hajóhossz által meghatározott elméleti sebességben mért különbségeket. A többi VOR-60-as is jól szerepelt a regattán, ilyen hajó futott be a 3., 4., és 5. helyen is.
A mezőnyt a második napon nagy vihar kapta el, sőt a vezető hajókat egy tornádó széle is megcsípte. Ekkor még az illbruck vezetett, de az Assa jobb széltaktikával élre tört. Vele tartott az Amer Sports One (ASO) is, így Grant Dalton csapata feljött a második helyre, már ami a VOR-t illeti (a Sydney–Hobarton harmadikok lettek).
Hobartból újrarajtolva az Assa az optimális útvonaltól északra tért el. A második helyen induló ASO is északnak tartott, de kevésbé szélsőséges taktikát választott, mint az Assa. A két vezető hajót egy hármas csoport – illbruck, Tyco, News Corp. – követte, ők már a „legrövidebb út az egyenes" alapelvet tartották szem előtt. Kezdetben úgy tűnt, hogy a két vezető hajó nagy árat fizet az északi kitérőért, az üldöző boly beérte őket. A szakasz harmadik napján azonban északira fordult a szél, és az Assa – nyomában a ASO-val – ismét az élre ugrott, sőt csaknem 100 mérföldet vert a 3-4-5. helyezettekre, akik hosszú órákra megálltak egy szélcsendes övezetben.
A boly beragadása nemcsak az élen állóknak kedvezett, hanem a Hobartból hatodikként rajtoló djuice-nak is. A lila hajó – látva az előtte menők vergődését – kivágott délre és szépen elvitorlázott alattuk, de királysága pünkösdinek bizonyult, egy nappal később már ők álltak és a többiek haladtak, így visszaszorultak a 6. helyre. A 7. helyen a lányok jöttek. Nekik eltört az orrvitorlájuk merev első éle, ezért meg kellett állniuk pótalkatrészt felvenni.
Az Assa Abbloyon a szakasz utolsó három napján beteget ápoltak. Jason Carrington összeesett a fedélzeten, ágyba parancsolták, de állapota nem javult, ezért sokáig úgy rémlett, a hajó rövid megállásra kényszerül Új-Zéland északi csücskénél. Végül parti orvosokkal is konzultálva a folytatás mellett döntöttek és meg is őrizték vezető helyüket. Másodikként az ASO jött be. A bolyban hihetetlen küzdelem folyt a harmadik helyért, ebből végül a Tyco került ki győztesen, két percet verve az illbruckra, és további két percet adva a News Corp.-nak. Az illbruck ezen a versenyen eddig minden szoros küzdelemből – és volt néhány ilyen – győztesen került ki. Hiába no, a vitorlázás nem foci: nem mindig a németek nyernek.
A partot érés után, ahogy az lenni szokott megkezdődött a sebek nyalogatása, no és persze a legénység vándorlása. A legnagyobb meglepetés, hogy Matthew Humphries elhagyja a Team SEB-et és annak kapitányát Gunnar (Gurra) Kranztot. Humphries és Gurra sok éve vitorlázik együtt, tapintatos nyilatkozataikból nemigen derül ki, mi vezetett a szakításhoz. A SEB-et mindenesetre már a második őrségvezető hagyja el – David (Dingo) Rolfe Sydneyben szállt ki – vagyis a csapat már két kulcsembert kénytelen pótolni a Horn-fok előtt.
Az Amer Sports Too-n azaz a lányok hajóján tervszerű cserék zajlanak. Az ausztrál – és ezért az utolsó szakaszon sok segítséget nyújtó – navigátor, Genevieve White elhagyja a hajót, de még nem közölték ki veszi át a helyét. Lisa McDonald kapitány csak a jövő hét közepén mutatja be az új tagokat.
A verseny következő szakaszán Aucklandból Rio de Janeiróba vitorláznak a hajók. Taktikailag nem ez a legnehezebb szakasza a versenynek, bár a navigátoroknak bizonyosan meg kell hozniuk néhány nehéz döntést. A negyedik nekiiramodás ugyanakkor sokkal inkább a déli óceán és a Horn-fok időjárási viszontagságai miatt lesz emlékezetes a csapatoknak. A versenyzőknek az 56 szélességi körön a szeszélyes és sokszor rendkívül durva időjárás mellett már jéghegyveszéllyel is számolniuk kell. A fok megkerülése után arról kell dönteni, hogy a Falkland-szigeteket keletről vagy nyugatról kerülik-e meg. A dél-amerikai partok mentén a vitorlázás nem veszélytelen, a földkerülő versenyzők szerint itt a legnagyobb a kockázata annak, hogy a hajó úszó tárggyal ütközzön. A partokról elsodródott rönkök mellett sok a vízbe esett konténer, a helyi halászokról pedig nem mondható el, hogy mindennapi olvasmányuk lenne a hajózási szabályzat. Mindegy, addigra legalább meleg lesz.
