Valószínűleg nem véletlen, hogy Eugene O’Neill nem túl gyakran játszott drámái közül is az egyik ritkán látható a korábban Egy igazi úr címmel előadott játék, amelyet most Párbajhősként keltett életre a Budapesti Kamaraszínház az Ericsson Stúdióban. Ám az sem véletlen, hogy miközben irodalmárok, színházi emberek, de még a közönség is azt mondogatja, O’Neill és darabjai fölött eljárt az idő, azért időről időre színpadra kerül egy-egy mű, amelyről kiderül, van mondanivalója a mai színház, a mai néző számára is. Ha más nem, alakjainak szenvedélyessége és titokzatossága, az emberi kapcsolatok pontos ábrázolása, a színészi megformálás lehetősége minduntalan magával ragadja azt, aki olvassa, aki játssza, és aki nézi.
Így lehetett ezzel Deák Krisztina rendező is, amikor Upor László újrafordításában színre álmodta a Párbajhős álomba menekülő alakjának históriáját. Eugene O’Neill drámaírói munkásságának egyik legnagyobb témája volt az álmaikat kergető, álmaikba menekülő emberek ábrázolása. Közülük való Cornelius Melody (Rátóti Zoltán) is. Az ír származású bevándorolt, aki őrnagyi rangra emelkedett, aki valaha sikeres katona volt, aki méltán lehetett büszke talaverai hőstettére, de akitől az idő, az újabb korszellem elvette mindazt, ami a dicsőséget jelentette. S nem maradt más számára, mint az, hogy egy kisváros ócska kocsmájában érezze úrnak magát. De ő nem az a fajta, aki megbékél helyzetével, aki beletörődik sorsába. Cornelius megpróbálja a lealacsonyodott helyzetben is egykorvolt arcát mutatni. Ám a világ nemigen tud ezzel mit kezdeni, s a kocsmáros - kopott katonai díszében - egyre nevetségesebb lesz, egyre jobban hasonlít egy mindennapi, nagyszájú Don Quijotéra, mint az egykorvolt talaverai győztes lovaskatonára. S miközben csak a magáét hajtogatja, miközben magamutogatóan tetszeleg, tönkreteszi feleségét (Pásztor Edina), leányát (Szinetár Dóra), s együtt mindannyiuk életét. Nevetséges és kellemetlen minden lépése, minden szava, összeakaszkodik, akivel csak lehet, s nem csoda, hogy környezete, a kisváros polgársága sem nézi jó szemmel, nem segíthet rajta sem az egykori katonatárs (Haás Vander Péter), aki azért még tudja, ki volt valaha Melody, sem más...
Megváltozott a világ, mióta O’Neill a huszadik század harmincas éveinek Amerikájában papírra vetette Melody 1928-ban játszódó történetét, s a Költészet érintése címet adta művének. Megváltozott a világ, mióta Vas István fordításában Egy igazi úr címmel először bemutatták. Megváltozott a világ, mióta nem játszották nálunk a darabot. Az igazi úr mára párbajhőssé lett.
R. K.
Róna Katalin