A vacsoraasztal körül hárman csevegnek Az egyik nő és a férfi fölvillanyozva meséli a mesterfogások titkait, egy itáliai utazásról zengedez, alig észrevéve, hogy a harmadik, a másik asszony mintha nem is figyelne, mintha az ízeket sem érezné, máshova gondol, majd váratlanul zokogni kezd.
Valami történt. Nem az ízekkel van a baj, nem a történetekkel, inkább a tervezgetéssel, hogy egyszer majd négyesben kelnek útra, mint már annyiszor. Négyesben, mert ott lesz velük a síró nő férje is, akit most munkája szólított másik városba.
Vajon tényleg a halaszthatatlan feladat követelte az utazást?
S kezdetét veheti a történet, hol is jár Tom, mit csinál, mivégre a kéretlen, de egyre gyakoribb és hosszabb „szalmaság”?
A Madách Kamaraszínház hagyományos nyári teátruma az idén Donald Margulies Vacsora négyesben című játékával fogadja nézőit. Hangsúlyozottan játékkal és nem vígjátékkal, mint korábban annyiszor. Szirtes Tamás, a rendező ugyanis ezúttal egy olyan színdarabot talált s vitt színre Debreczeni Júlia fordításában, amely egyszerre akar szórakoztatni és elgondolkodtatni. Nem felhőtlen komédiázásra szólítja a színészeket, megkísérel némi mélységet is elővarázsolni. Persze valahonnan abból a nagyon amerikai világból, ahonnan érkezett, ahol a pszichológus szinte tartozéka a mindennapi létezésnek, ahol aki ad magára, nem is tudja elképzelni a napjait pszichológus nélkül, ahol a házastársi képmutatás természetes velejárója az életnek. Legalábbis így szól a történet, így szólnak a kommersz színház, film és irodalom amerikai sztorijai.
Hogy mi a valóság? Arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre a Vacsora négyesben valami efféle históriát mutat. És még azt sem lehet mondani, hogy hőseinek nincs múltja, nincs sorsa. Margulies épp erről mesél: hogyan találkozott ifjan két ember, hogyan kötötték össze életüket, s a másik kettőt miként „hozták össze”? Van-e felelősségük velük s még inkább magukkal kapcsolatban? Miként éli meg az egyik házaspár a másik kapcsolatának végét, s az új találkozások lehetőségét? S főként érzik-e, hogy tán nekik is újra kellene kezdeniük: együtt vagy külön?
Minderről nagy igyekezettel próbál beszélni a darab úgy, hogy közben persze szórakoztatni akar, egy pillanatra sem feledni, hogy a közönséget magával kell ragadnia, lehetőség szerint elandalítania. Ezt az igyekezetet követi Szirtes Tamás előadása is. Götz Béla színpadán, Velich Rita ruháiban az összeszokott csapat - Tóth Enikő, Cseke Péter, Szerednyey Béla - Kerekes Évával kiegészülve, a megszokott nyári közönségsikerre számíthat.
Róna Katalin
Róna Katalin