Szép hagyományokra néz vissza az Országos Színházi Találkozó. Lassan másfél évtizede is megvan annak, hogy megszületett az elgondolás, az évad végén „találkozzanak” a színházak. Fővárosiak és fővároson kívüliek (szándékkal nem használom a „vidéki” szót, melynek nyelvünkben már-már sértő, degradáló hangzása van, s már csak ezért sem illik azokra az előadásokra vidéken, amelyek nemegyszer rangosabbak, mint a budapestiek) egy-egy előadással vendégszerepeljenek, ismerjék meg egymást, egymás törekvéseit, ismertessék meg a nézőkkel is, mit tudnak, merre tartanak.
Kezdetben Budapest volt a találkozó színhelye. A fővárosba érkeztek a többi városból a teátrumok, hogy bemutatkozzanak. Megvolt ennek is az előnye, hiszen a budapesti színházépületek sorában mindig akadt méretben hasonló, megfelelő. Persze - mondogatták a szakemberek - megvolt a hátránya is: Budapest rohanó élete nem engedte az intim találkozókat, mindenki futott, sietett, nem ért rá, hogy a másik előadását nézze.
Változtatni kell, így hangzott a vélemény, az lenne a legjobb, ha minden esztendőben más és más színházi város adna otthont a találkozónak. A kísérlet nem vált be, a „vándorélet”, úgy látszott, nem kedvez a fesztiválnak. Újra kell gondolni, miként kerüljön sor a továbbiakban a színházi összejövetelre - hangzott az elmúlt évben a döntés. És akkor állt elő Pécs városa, Nemzeti Színháza és a színészkamara a közös javaslattal: a város állandó otthona lehetne az Országos Színházi Találkozónak. Ennek is vannak hagyományai. Hosszú esztendőkön át - s éppen legnagyobb sikereinek idején - a filmszemle éppen Pécshez kötődött. Támogatólag fogadta a javaslatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is, s ily módon kitűzetett a dátum: június 10-17. között a dél-dunántúli város az Országos Színházi Találkozó színhelye.
Országos találkozó - mondjuk, de a programot figyelve nyilvánvalóvá válik, teljességről az idén aligha beszélhetünk. Tizenhárom színház - hat fővárosi és hét fővároson kívüli -, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem tizenhat produkcióval vesz részt a pécsi találkozón. A többiek elsősorban technikai okokból maradnak ki a sorból, hiszen nem minden előadás alkalmas a „szállításra”, nem minden produkció tehető át más színpadra, s a mégoly jó pécsi adottságok sem képesek minden előadást befogadni. Mindamellett persze az idei válogató (esztendők óta egy-egy színházi ember, természetesen mindig más, válogat az évad előadásaiból), Forgách András író-dramaturg ízlése és világlátása, színházi felfogása is meghatározó volt, tehát ha egy-egy színház kimaradt, annak szakmai, művészi okai is lehettek.
Mindennek fényében nézzük a műsort: június 10-én a nagyszínházban a Megbombáztuk Kaposvárt című előadás látható, melyet Joseph Heller nyomán a rendező, Mohácsi János írt színpadra. Ugyanaznap a kamarában a Katona József Színház vendégszerepel Thomas Bernhard A színházcsinálójával. Másnap a pécsiek Pillantás a hídról előadása van műsoron a nagyszínházban, illetve a kisszínházban a Krétakör Lilioma és a Szkéné Sehova kapuja című produkciója. Június 12-én Benjamin Britten Szentivánéji álom című operájának előadásával jelentkeznek a szegediek a nagyszínházban, a kamarában a kaposváriak Platonovját láthatja a közönség. 13-án a Vígszínház Ibsen Nórájával, a címszerepben Eszenyi Enikővel mutatkozik be a pécsieknek és a szakmának, a főiskolások pedig a Lukáts Andor rendezte Liliommal, valamint Stefano de Luca színreállításában az Alkésztisszel. Június 14-én a kecskeméti Katona József Színházé a nagyszínház: Bodolay Géza rendezésében A bohócot, David Hirson darabját mutatják be, míg a kamarában a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata a Néró szerelmem című előadással lép föl. Június 15-én kerül sor a szolnoki Szigligeti Színház bemutatkozására. Peter Shaffer Amadeusát Szikora János rendezte, a főszereplők vendégként Darvas Iván és Alföldi Róbert. Ugyanezen a napon a kamarában Rómeó és Júliát játszik a Merlin Színház Atlantis Társulata. Június 16-án a nagyszínház lesz a színhelye Arthur Miller Salemi boszorkányokjának Bagó Bertalan rendezésében, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában, O'Neill Tordy Géza rendezte Amerikai Elektráját pedig a Budapesti Kamaraszínház a kamarában adja elő. Hogy a 12 zsűritag melyik előadást választja az évad legjobbjának, a színészek és a tervezők közül kit talál elismerésre méltónak, az kiderül június 17-ére.
Róna Katalin
Róna Katalin