Leonard Bernstein 1949 januárjában írt először naplójában egy külvárosi Rómeó és Júlia-históriáról, amely zenés darab lehetne, s a musical comedy eszközeivel – „elkerülve az operaiság csapdáját” – mondaná el az örök szerelmesek újkori történetét. Az ötlet Jerome Robbinstól származott. Néhány nappal később a napló tanúsága szerint „belevágtak” a munkába. Azután hosszú esztendők teltek el, hol közös munkával, hol szünettel, hol kitérőkkel. 1955-öt írtak, amikor úgy látszott, mégis érdemes visszatérni, ekkor – megváltoztatva a szereplők eredetileg elképzelt származását, s épp ezért bizonyos szempontból a helyzeteket is – újra munkához láttak. A megtalált megoldás szerint „két tinédzserbanda, a harcos kedvű Puerto Ricó-iak és az önmagukat igazi amerikaiaknak tartó srácok küzdelmét” kell ábrázolnia a darabnak – vélte Bernstein. S hozzátette: „Hallom a ritmust, a lüktetést, és – ez a leglényegesebb – érezni kezdem a formát”. Folytatódott a munka, azután újabb halogatás, úgymond érlelési idő következett, hogy végül 1957. augusztus 19-én először fölcsendülhessen a West Side Story muzsikája, először jelenjenek meg a színen a cápák és a jetek, először találjon egymásra, s veszítse el egymást örökre Maria és Tony. S elinduljon mindmáig töretlen világhódító útjára a musicalszínház alapműve.
Akárhogy is nézzük, a Jerome Robbins koncepciója alapján, majd rendezésében és koreográfiájával, Arthur Laurents szövegkönyve (fordította: Kéth György) és Stephen Sondheim versei (fordította: Fodor Ákos) nyomán megszületett Bernstein-musical a műfaj alapvető alkotása, amelyet bárhol játszanak, különleges sikert arat. Erőteljes és szépséges zenéje, megkapó és igaz története, változatlanul érvényes üzenete, melyet az aktuális előadás fogalmazhat meg a maga igénye szerint – az ellenségeskedő fiatalokról, vagy éppen a fajgyűlöletről, az idegenellenességről –, mindig érvényt, hitelt szerez a mű számára. S ez az a musical, amely egyben alkalomról alkalomra kihívást jelent az alkotóknak: színházi rendezőnek és színész-énekes-táncos csapatának, zenekarnak egyaránt.
A Pécsi Nemzeti Színház Balikó Tamás – dráma és zenés játék egységét megteremtő – rendezésében, Ladányi Mária koreográfiájával vitte színre most a West Side Storyt. Maria szerepformálását különlegesen szép és képzett énekhangjával tette teljessé Kovács Mara. Tony alakjában a premieren Csengeri Attila jelent meg, Bernardóként Harsányi Attila. Anita figuráját Fábián Anita, Riffet Széll Horváth Lajos formázta. A Somewhere című dalt Kemény Henriett énekelte líraian. Doc prózai szerepét Krum Ádám játszotta. A nagyszerű hangzású Pécsi Szimfonikus Zenekart Cser Miklós vezényelte hatásosan.
A pécsi színpadon a halott Tony mellől Maria fölveszi a pisztolyt, aztán leengedi. Az ő drámája, a magány tragédiája majd csak ezután kezdődik. Erről is szól ez az előadás.
Róna Katalin
Képaláírás:
A szerelmesek: Kovács Mara (Maria) és Csengeri Attila (Tony)
