Az angol dráma és színház huszadik századi megújítója - leggyakrabban így emlegetik a szarkasztikus humoráról, marón gúnyos hangjáról, erkölcsi elveket hirdető, különlegesen józan gondolkodásáról ismert drámaírót, George Bernard Shaw-t. Különc volt, mondták s írták róla gyakran. Rengeteg anekdota keringett s maradt fenn mind a mai napig nőkkel szembeni félénkségéről, amely megakadályozta abban, hogy korán megházasodjon, társaságot, szenvedélyeket kerülő magatartásáról.
Shaw már közel negyven esztendős volt, amikor első darabja színre került és diadalmaskodott, hogy azután egymás után, s egyre nagyobb sikerrel jelenjen meg a többi is Anglia és a világ színpadjain.
Van azonban egy színdarab, mondhatnánk inkább, előadóestnyi mű, amelyet részben a Mester írt - ha nem is publikálásra -, s róla, életéről, életének egy vonulatáról szól: szerelméről és barátságáról, amely kora ünnepelt színésznőjéhez, Stella Campbellhez kötötte. Negyven esztendőn át levelezett a színésznő és az író, s ebből a levelezésből fűzte össze színpadi estjét Jerome Kilty. A Kedves hazug bepillantást enged a viharos szerelmi viszonyba, annak legkülönbözőbb pillanataiba, az egymást keresésekbe, a vágyakba és taszításokba, a sikeres időszakokba és a kudarcok óráiba. Mindabba, ami négy évtized alatt megtörténhetett két emberrel, ami összekapcsolta őket, s ami a távolságot mégis megtartotta köztük.
Szó esik a szerelmen, a családon kívül színházról és politikáról, irodalomról, az írót és a színésznőt körülvevő világról. Megismerhetjük belőle egy nagy színésznő arcát és jellemét, a művészét, aki, legyen bármilyen a környezet, legyen bármily nagy a szerelem, mégis a színházért, a színészetért él. S az íróét, akinek szenvedélyes tisztánlátását, szatirikus hangulatát, ironikus modorát még a szerelem sem veszi el.
A levelek megmutatják a színésznőt, a maga dicsfény övezte életszakaszában, amikor a színház elhalmozta szerepekkel, amikor férfiak - akikkel könnyen játszadozott - hevertek a lába előtt. Majd az öregedő nőt, aki még kapaszkodva küzd a feladatokért, a hódolókért, hogy azután eljusson a teljes, szomorú kiábrándultsághoz. S ugyanígy a középkorú, sikeres és elszánt írót, ki eléri az aggastyáni kort, de szenvedélyessége nem pihen soha.
Jerome Kilty műve mindig alkalom két színésznek, hogy megmutassa, mit tud az emberről, a különös és különleges emberpárról - elsősorban szavakban - elmondani. Ezt az esélyt most a Madách adta meg Bencze Ilonának és Koltai Jánosnak, akik a színház Tolnay Szalonjában mesélik, élik Stella Campbell és George Bernard Shaw históriáját.
Róna Katalin
Róna Katalin