Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gyors növekedést és a részvénypiaci gazdagság hatalmas gyarapodását az amerikaiak jelentős része már csaknem állampolgári jognak tartja, elképzelni sem tudják, hogy az Egyesült Államok gazdasága lassulhat, vagy hogy a részvényárfolyamok lezuhanhatnak és lent is maradhatnak. Túl sok félrevezető elemzést olvastak az „új gazdaságról”, amelyek korlátlan gazdagságot és teljes foglalkoztatottságot ígértek, méghozzá örökre. Ezekkel a próféciákkal az a baj, hogy egy kevéske igazságot kevernek óriási túlzásokkal. Igen, az új gazdaság jelentősen növeli az amerikai termelékenységet, de nem teszi örökre elkerülhetővé a gazdaság lassulását vagy a recessziót. És még kevésbé garancia arra, hogy a vállalatok részvénypiaci értéke több százszorosan meghaladja éves nyereségüket.
Úgy tűnik, hogy Amerikát menthetetlenül befolyásolja a vállalati befektetések lassulása. Az információs technológia kétségtelen előretörése hihetetlen szerkezetváltozást okozott az amerikai üzleti világban, amely átszervezte magát, hogy kihasználja az elektronikus kereskedelem, a számítógépen alapuló tökéletesített vállalatirányítás, logisztika és kommunikációs rendszerek nyújtotta előnyöket. Az eredmény a számítógépekben és egyéb információtechnológiai eszközökben megtestesülő állótőke-beruházások megdöbbentő fellendülése volt. Az adatfeldolgozó hardver- és szoftverbefektetések évente átlagosan 19 százalékkal nőttek 1993 és 1999 között, és 1999-ben mintegy a felét tették ki az Egyesült Államok teljes vállalati eszközberuházásainak.
A vállalati kiadásoknak ez a fellendülése felduzzasztotta az amerikai általános keresletet. Sőt, annyira megdobta azt, hogy a teljes kiadások (a fogyasztás és a beruházások) valójában sokkal gyorsabban nőttek, mint a termelés. Ennek következménye a most már évente több mint 400 milliárd dolláros külkereskedelmi hiány. Ezt a deficitet az Amerikában eszközölt külföldi befektetések finanszírozzák, mivel a külföldiek növelik amerikai részvény- és kötvényvagyonukat.
Az információs technológiai (IT) boom ugyanakkor felidézte a hosszú távú amerikai növekedési csoda vízióját, ami a jövőbeli nyereségességet illetően irreális várakozásokhoz vezetett. A magas nyereségelvárás pedig hozzájárult a részvénypiac 1996 és 1999 közötti példátlan fellendüléséhez.
Tömören: az új gazdaságnak köszönhetően a termelékenység terén elért valós eredményeket eltúlozta a köztudat. További gyors növekedést vár, és készpénznek veszi a részvénypiaci fellendülést. Most pedig a gazdaság visszatükrözi azt a tényt, hogy ezek a várakozások irreálisak.
Csökkennek a vállalati beruházások, mivel a cégek már beszerezték információs technológiai rendszereiket, és egyelőre nincs szükség azok lecserélésére vagy fejlesztésére. A profitvárakozások zuhannak, ahogy egyik vállalat a másik után teszi közzé adatait a kiábrándító forgalomról és nyereségről. A fejlett technológia Nasdaq piacán március óta hatalmasat zuhantak, mintegy felére estek az árfolyamok.
Mindenki Alan Greenspan Federal Reserve Boardjára számít mint mentőangyalra, és nem kétséges, hogy egy kamatcsökkentés segíthet fenntartani a fogyasztás erejét és a lakásépítés tempóját. Az azonban kétséges, hogy egy ilyen kamatcsökkentés képes befolyásolni a vállalati befektetéseket, a kereslet azon részét, ahol a következő években jelentős változás várható. Mi több, a Federal Reserve-nek óvatosan kell bánnia a kamatcsökkentéssel, amikor a dollár árfolyama csökken, csaknem teljes a foglalkoztatottság és a magas energiaárak hatása szétterjed a gazdaságban. A Fed képessége a gazdasági ciklus ellenőrzésére jelenleg a legjobb esetben is mérsékelt.
És most jön a Bush-kormány, amelynek egy megosztott kongresszussal és saját kétes legitimitásával kell szembenéznie. Bush megválasztott elnök 1,3 ezer milliárd dolláros adócsökkentésről beszél, mint a recesszió elleni „biztosításról”. Amit a választási kampány alatt bár kétes értékű, de hosszú távú döntésnek minősítettek, most úgy állítják be, mint orvosságot, amire szükség van ahhoz, hogy rövid távon fenntartsák az amerikai gazdaság növekedését.
Ezzel több szempontból is baj van. Először is, ha az új elnök ragaszkodik hozzá, gyakorlatilag elkerülhetetlen egy hosszú vita az adócsökkentési javaslatról, amely rettentő bizonytalanságot okoz a pénzpiacokon és a Federal Reserve Boardban. Ha Amerika a tavaszt azzal fogja tölteni, hogy egy hatalmas adócsökkentésről vitázik, biztosra vehető, hogy az üzleti és a befektetési bizalom tovább fog csökkenni. Másodszor: egy jelentős adócsökkentés korlátozza a Fed kamatcsökkentési képességét. Harmadszor – ami a legfontosabb – egy nagyarányú adócsökkentés aláássa a szilárd költségvetési alapokat, amelyek pedig kulcsfontosságúak az amerikai fellendüléshez. A nagyarányú adócsökkentés és a sokkal lassabban növekvő gazdaság együttese a költségvetési deficit visszatérésével járhat, ami lényegesen sebezhetőbbé tenné a gazdaságot a következő évek sokkjaival szemben.
Már többször megtanulhattuk, hogy a gazdaság gyengülése esetén a legjobb óvatosnak lenni. Az olyan elkeseredett lépések, mint az óriási adó- vagy kamatcsökkentés, csaknem mindig csődöt mondanak. Óvatos irányítás mellett a lassulás valószínűleg rövid és szelíd lesz. Azok az országok, amelyek túl sokáig akarják fenntartani gazdaságuk túl gyors növekedését olyan drasztikus lépésekkel, mint a rendkívüli adócsökkentések vagy az expanzív monetáris politika, gyakran olyan költségvetési mocsárba merülnek el, amelyből csak hosszú évek alatt tudnak kikeveredni.
Bush megválasztott elnök bejelentései azt mutatják, hogy inkább hajlamos a rövid távú makrogazdasági beavatkozásra, mint a hosszú távú megoldások józan keresésére.
Copyright: Project Syndicate
(Jeffrey D. Sachs professzor a Harvardi Egyetem Nemzetközi Fejlődés Központjának igazgatója)
