Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Ludwig Múzeum és a Francia Intézet szervezésében Brassai fotóit mutatja be a harmincas évek Párizsáról a január 21-ig látogatható várbeli kiállítás.
A Brassóban született Halász Gyula, aki Pesten, majd Berlinben képzőművészetet tanult, 25 évesen végleg Franciaországba települt. André Kertész mellett ő lett a leghíresebb magyar fényképész választott hazájában. Henry Miller, Picasso, André Breton, Giacometti, Dalí, Miro, Matisse s a többi, mára már klasszikussá lett művész barátjaként fordult a fényképezés akkor még új perspektívákat adó metodikája felé. Még fotózni se tudott igazán a kezdeti lépéseknél, de fekete-fehér, ezüstnitrátos képei hamarosan olyan esszenciáját ragadták meg a korabeli Párizsnak, ami sikert és elismertséget hozott neki első albuma, az 1932-ben kiadott Paris la nuit (Éjszakai Párizs) kiadásakor. A művészvilág - legalábbis ezen a budapesti, Ludwig múzeumbeli tárlaton - csak A négy évszak bálján tűnik föl. Brassai egy másik arcát örökíti meg itt a „világ fővárosának": vidékies, micisapkás kis apacsfiúk uralta ködös utcák, álmodozó, macskamániás házmesternék, tagbaszakadt, pöfékelő utcatündérek, padokon bóbiskoló kalapos polgárok, kopott bisztrókban randizó szerelmesek világát.
Áldozatkészen bevette magát Susy kupijába is, lencsevégre kapva a túlöltözöttnek nem mondható kínálatot (maximum óraszíjat viseltek a nagy tomporú lányok, ellentétben a szmokingos kuncsaftokkal), a fizetett gyönyör perceit, a rákészülést a gépies légyottokra. Fényképezi a párizsi metró szecessziós rácsindáit, arcot formázó árnyékokat a kőhidak hajlatainál, merev melltartókat merev mosolyú kirakatbabákon… De vele van gépe akkor is, amikor a Minotaure című lap szürrealista művészeivel kerül kapcsolatba, és, hatásukra, előhívott negatívokra karcol furcsa mintákat, egy-két keblet, arcot felismerhetően otthagyva busómaszk-szerű rajzain. Lelkesen keresi a természet furcsaságaiban a szoborszerű szépséget és a női testben a természet gömbölyű, kavicsokra emlékeztető formáit. Aktjai torzók: egy-egy popó, mellrészlet, hátgörbület szép ívű hullámai elvonatkoztatnak a pucérság keltette szexuális hatástól.
Forgat filmet -cannes-i nagydíjas lett az Amíg lesznek állatok című opusza -, szobrászkodik kedvenc kőkompozícióival, díszletet tervez, megnősül, szóval mozgalmasan él a háború után is. Művészetének egyik betetőzése, amikor a New York-i Museum of Modern Artban megrendezik Graffiti című kiállítását a párizsi házfalakra karcolt firkákból. Halál, Szerelem, Mágia címekkel látja el a sorozatokat, amelyeket fantasztikus érzékkel elkapott fotóiból állított össze. Nem használ színeket, pontos exponálásai vagy akarattal elmosódó képei a már soha vissza nem hozható aranykort reprezentálják, a művészetek, a bohémok Párizsának hétköznapjait. A franciák Becsületrenddel hódoltak munkássága előtt. 1984-ben hunyt el, a Montparnasse temetőben nyugszik. Talán ez az egyetlen hely imádott városában, amely nem változott meg szédületes módon és még őrzi a brassais fényeket, hangulatokat.
Szász Judit
