Hol volt, hol nem volt, élt valaha a világban egy embergyűlölő. Keserű volt és komor, igyekezett távol tartani magát minden széptől és jótól, barátaiban és ismerőseiben csak a rosszat látta, s tegyük hozzá, jó oka volt rá. Pedig szerette ő, legalábbis szerette volna a tisztaságot és a barátságot, az emberséget és a becsületet.
De úgy vélte, híján van ennek a társadalom, a kor, melyben él, s híján van tehetségtelen környezete is. Komédia és tragédia mezsgyéjén egyensúlyozott MoliŸre, amikor megírta a Mizantróp históriáját, a történetet, amelyet kétszáz évvel később szívesen s joggal értelmez a színház értelmiségi problémaként. Fölfedezvén benne azt az intellektuális hőst, aki nem tud mit kezdeni helyével és helyzetével, aki szerepet játszik és kéretlenül őszinte, hogy imigyen lelje meg a maga ideálját.
Az Embergyűlölő legújabb kori, ám épp ellentétes alakját formálta meg a hetvenes években az akkor még mindössze huszonnégy éves angol író, Christopher Hampton Emberbarát című polgári komédiájában, melyet most közel egy időben, de más-más fordításban (Sediánszky Nóra, illetve Mihályi Gábor) tűz műsorára a Budapesti Kamaraszínház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közösen az Ericsson Stúdióban, illetve a Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínházában.
A hat képből álló játék az ifjú nyelvészprofesszor külvilágtól hermetikusan elzárt lakásában játszódik. Megjelennek itt a társak: a frivol egyetemista lány, aki a professzor menyasszonya, a jó barát, aki nemigen hisz a leendő frigyben, a meggyőződésének feladására készülő, sikeres író, az egyetem sliccgomboló- bajnoka, a hallgatag, szende leányzó, no meg a némileg elmeháborodottnak látszó ifjú író.
Torz, keserű képet festett Hampton egy különös, zárt és bezárkózó világról, amelyről úgy vélte, tán még elkerülhető. S megmutatta azt a görcsös akarást, amellyel hőse szeretni próbálja az embereket, ahogy a maga eszményeit keresi, kutatja reménykedve s egyre reményt vesztettebben.
Hampton játékának hőseit a fővárosi előadásban, Valló Péter rendezésében Szervét Tibor, Újvári Zoltán, Bánki Tamás, Juhász Réka, Jánosi Dávid, Haumann Petra, Horváth Lili formázza. Pécsett, ahol Rázga Miklós vezette a próbákat, Bajomi Nagy György, Urbán Tibor, Simon Andrea, Lipics Zsolt, Melkvi Bea, Széll Horváth Lajos, Perjés Beatrix játssza az alakokat.
S egy el nem hallgatható érdekessége a pécsi produkciónak: az elmúlt szezon második felében, amikor már lassan véget értek a próbaidőszakok, amikor a színészek már kezdtek fölszabadulni az évad terhei alól, néhányan egyszerre úgy érezték, még van energiájuk, tenni kellene valamit. Műsoron kívül dolgozni kezdtek.
Azután szóltak a színház igazgatójának, Balikó Tamásnak, nézné meg, mivel foglalkoznak. Az Emberbarátot próbálták. Magánszorgalomból. A próbákat most premier követi. Tán válaszul Christopher Hampton keserű világképére. Amíg a művész nem tétlenkedik, még nincs semmi veszve.
RÓNA KATALIN
Róna Katalin