Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A takarékszövetkezeti integráció ernyőbankja vezetőjeként hogyan élte meg a válságot?
- Ha a teljes bankrendszer mérlegadatait áttekintjük, pontosan látszik, mikor érkeztek el a nehéz idők. A takarékszövetkezeteknél azonban ez nem így van. Ennek hátterében egyértelműen az állhat, hogy itt más a tulajdonosi háttér, nincsenek olyan profitelvárások a vezetőkkel szemben, mint ami a kereskedelmi bankoknál megszokott. A takarékok ennek következtében nem rohannak jó időkben az üzletekért, de így rossz időkben sem kényszerülnek arra, hogy visszahúzódjanak a dinamikus előretörés okozta veszteségek miatt. Szolid, de folyamatos növekedést tudnak elérni. Ezt pedig jól mutatják a számok is, hiszen míg például a bankszektor vállalkozói hitelállománya az elmúlt másfél évben csökkent, a takarékok gyarapodni tudtak.
- A miniszterelnök nemrégiben bejelentette: a kormány kész arra, hogy a takarékoknak plusztőkét biztosítson. Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke, Demján Sándor százmilliárd forintos nagyságrendről beszélt. Az ország jelenlegi állapotában nem tűnhet jogosnak, hogy ez sokakat alaposan meghökkentett?
- A százmilliárd forintot nem egyetlen tranzakcióként, hanem többéves folyamatként kell elképzelni. A hitelállomány 30 százaléka olyan szövetkezeteknél van, amelyeknek a tőkemegfelelési mutatója 10 százalék körüli. Az üzleti aktivitás fokozásának, a növekedésnek náluk jelentős tere tehát már nincsen. Ők az igényeik keletkezésének ütemében kérhetnének abból az alapból, amelyet az állam így létrehozna.
- Akadnak kifejezetten tőkehiányos takarékok is?
- Aki felelősen irányít, annak nem akkor kell elkezdeni foglalkozni a tőkepótlási igénnyel, amikor az felmerül, hanem már ezt megelőzően is. Néhány pénzintézet tőkemegfelelése valóban tíz százalék alatti, de ez tipikusan az üzleti tevékenység fokozása miatt következett be. Az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA) az elmúlt hónapokban dolgozott ki egy konstrukciót, amelynek keretében, egyelőre saját forrásaiból, pont ilyen okok miatt igyekszik szavatoló tőkét biztosítani az azt igénylő szervezeteinek. A szektor egyébként nem homogén, akadnak aktívabban fejlődők, de nehezebb helyzetben levők is, olyanok például, amelyek az ország gazdaságilag elmaradottabb térségeiben működnek.
- A kereskedelmi bankok közben csendben morognak: miközben őket agyonnyomják a különadóval, a takarékok még pénzt is kapnak. Nem gondolja, hogy ezzel a megoldással valóban sérül a versenysemleges bánásmód?
- Az elmúlt 10-15 év alapján azt nem lehet mondani, hogy a takarékszövetkezetek bármikor bármilyen kedvezményhez jutottak volna, miközben vidéken szolgáltak és szolgáltattak rendületlenül. Amennyiben most olyan politika kerül előtérbe, amely a takarékok jelentőségét felismerve némi támogatást nyújt - megjegyzem: azt sem ingyen, hanem azért, hogy vidéken aktívabb hitelezési tevékenység kezdődhessen -, az az egész ország számára fontos lehet. Jól látszik, hogy miközben a kis- és középvállalatok (kkv) hitelezése egy helyben topog, a takarékok továbbra is adnak ezeknek a cégeknek forrást. Azt hiszem, hogy annak országos jelentősége van, hogy ez az 1600 fiók rendelkezésre áll, nagyon sok olyan településen is, ahol soha semmilyen kereskedelmi bank nem jelenik meg.
- A válság előtt a kereskedelmi bankok egyre kisebb városokban terjeszkedtek, nem túl sarkos így szembeállítani a két szektort?
- Évek óta azt mondom, hogy ezer településen nincs versenytársunk, és ez a szám nem változott. Terjeszkedés ide vagy oda, nem kellett például 700-ra módosítanom ezt az értéket. A fellendülés időszakából véleményem szerint még kellett volna öt-tíz év, hogy a takarékokra jellemző egészen kis településeken is megjelenjen a verseny. Ők ezt ötven éve csinálják, ami azért mégis érdemel némi támogatást. Nem akarom sorolni, mekkora egy ekkora hálózat fenntartásának a költsége.
- Költsége másoknak is van...
- Nem elhanyagolható különbség, hogy a szövetkezeti pénzintézeteknél az egységek teljesítményét nem úgy mérik, hogy az mennyire rentábilis, a veszteségeket is elviselik és azt is, hogy a nagyobb városokban elért profitból megőrizzék a kisebb településeken levő fiókokat. Magyarországon jelenleg minden szinten elfogadott alapvetés, hogy a kkv-szektor bővítése, helyzetének javítása az ország érdeke. Ilyen értelemben logikus, hogy e célrendszeren belül a takarékok - mint a pénzügyi szféra kkv-i - is lehetőséget kapjanak. Ez tulajdonképpen a kereskedelmi bankoknak is érdeke, hiszen ha az ország fejlődik, az nem csak a takarékszövetkezeti szektornak jó. Ebből minden pénzpiacon dolgozó intézmény profitálhat.
- A különadó bejelentésekor mintha az OTSZ önként jelentkezett volna, a szövetkezeti forma alapján pedig meggyőződésem, hogy kimaradhattak volna az adófizetői körből. Nem kezelhetjük úgy, hogy a döntésük jó befektetés volt?
- Én úgy érzem, hogy egy percig sem volt reális lehetőség, hogy a takarékok teljesen kimaradjanak az általános terhelésből. Tovább megyek: ez hiba lett volna. A progresszív adókulcs, ami a kisebbeket kevésbé sújtja, korrekt megoldásnak tűnik. A mostani gazdasági helyzetben tőkét kapni nyilvánvalóan egy nagyobb kereskedelmi banknak sem könnyű. A takarékoknak azonban részjegy alapon szinte lehetetlen erre szert tenniük. Nyilvánvaló, hogy az elvonás nagyságával kapcsolatban hozott döntésben ez is jelentős szerepet játszott.
- A szektor helyzetét javíthatja, ha a gazdaságos üzemméret elérése érdekében sikerül növelni a szereplők méretét. Nem lassult le ez a koncentrációs folyamat?
- Amikor idekerültem, 215 takarék működött a piacon, jelenleg 113-an vannak. Most is folyik három-négy olyan tárgyalás, amelynek eredményeképpen az év végéig több beolvadás is lezajlik majd. Ezekhez a tárgyalásokhoz persze idő kell, különböző érdekeket kell összeegyeztetni. Túl sem hangsúlyoznám azonban a koncentráció szükségességét. Minél szorosabb az együttműködés, annál kevésbé kényszerűség a szervezeti összeolvadás.
- Most elsősorban a TakarékPont hálózatra utalt?
- Még nem tartunk ott, amivel igazán elégedett lennék, de már megteremtettük azokat a feltételeket, amelyek erre jó alapot adnak. Ehhez az együttműködéshez 23 takarék csatlakozott, jelenleg már több mint 300 fiók visel egységes arculatot. A mérlegfőösszeg szerint ez a kör már az integrált pénzintézetek több mint 30 százalékát teszi ki. Egységes számítástechnikai rendszer kezeli a fiókokban értékesített termékeket. Ez az együttműködés mintegy 80 ezer olyan ügyféllel rendelkezik, akik már nemcsak az egyes hitelintézetek ügyfelei, hanem a TakarékPont-közösségé is. Ez pedig egy olyan adatbázis alakulását jelenti, amelynek a későbbiekben az értékesítés hatékonyságának javítása vagy a fejlettebb kockázatkezelési módszerek bevezetése szempontjából még nagy jelentősége lesz.
- Mintha az idén nem hallottam volna újabb csatlakozókról. Miért torpant meg a bővülés?
- Az év elején lépett be az utolsó hat szövetkezet, azóta valóban nem növekedtünk. Erőink nagy részét a csoporton belüli fejlesztések kötötték le. Megújítás alatt van az internetbanki szolgáltatás, átalakítjuk a honlap struktúráját, már el is indítottunk egy egészen korszerű rendszert. Most novembertől elsőként a TakarékPont-fiókokban érhetők el a PayPass technológiával ellátott chipes karórák. Büszkék vagyunk arra, hogy sikeresen nyitunk a fiatalok felé, és már akad olyan termék is, amivel nem követjük, hanem vezetjük a piacot. Minden ügyfélfelmérés, amit a csoport munkájával kapcsolatban végzünk, azt mutatja, hogy bővül az ismertsége és jó az imázsa.
- Ön most a Vállalkozások Országos Szövetségének (VOSZ) a soros elnöki tisztét is betölti. Ebben a minőségében kérdezem, összességében hogyan látja a vállalkozások helyzetét és a kilátásokat - különösen a kormány eddigi intézkedéseinek tükrében?
- Azt hiszem több vállalkozásbarát intézkedésre is sor került. Ilyen a társasági adó csökkentése, az úgynevezett kisadók eltörlése vagy az öröklésre vonatkozó szabályok változtatása. Továbbá az szja-rendszer tervezett átalakítása is pozitív hatású lehet a vállalkozásokra. Ezzel ugyanis 400-450 milliárd forintot hagy a kormány az emberek zsebében, amiből vagy vásárolni vagy megtakarítani fognak. Egyik oldalról tehát nőhet a kereslet, a másik oldalról pedig javulhat az ország belső finanszírozása. A bankokat érintő lépéseknél, és itt nemcsak a bankadóra gondolok, már nehezebb pozitívan értékelni a történteket. Azonban e lépések kapcsán sem lehet elfeledkezni arról, hogy a költségvetési hiánycél teljesítése a kamatokban, árfolyamokban érezteti pozitív hatását, stabilabbá teszi a magyar gazdaságot és ez alapvetően minden vállalkozás érdeke. Az persze az adók tekintetében nyilvánvalóan kérdés, hogy milyen időtávban maradnak érvényben. Azt hiszem, nehezen megcáfolható tény, hogy egyetlen vállalkozás sem tud hosszú távon a bevételeinél magasabb kiadásszinttel működni. Az a tulajdonos, akinek egy tevékenységen nincs haszna, abba a tevékenységbe nem invesztál. Ennek a következményei pedig könnyen átláthatók. A bankrendszer így nem tudná azt a hitelezői szerepet betölteni, ami a fellendüléshez mindenképpen szükséges. Ezért is tartom fontosnak, azokat a szerkezeti reformokat, illetve további intézkedéseket, amelyeket a jövő év első negyedévére ígér a kormány, amelyekre alapozva a gazdaság gyorsabb növekedésnek indulhat. A helyzet tartós és megalapozott javulásának ugyanis ez a kulcsa.
