Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Akadtak ügyfeleik, akik nagyot buktak a mintegy két héttel ezelőtti forintborító fejlemények következtében?
- A rövid importkockázatokat fedezők körében tapasztalataink szerint inkább hirtelen jött profitként tekintettek a forintgyengülés révén a nyitott pozíciókon megjelenő árfolyamnyereségre, míg az exportőr partnereink a megragadandó fedezeti lehetőséget látták, s nemigen hallottunk az ügyfelek köréből a bizonytalan világpiaci helyzet dacára tartós forintgyengülésre vonatkozó véleményt. Konzultációinkon mindig felhívjuk a bennünket felkeresők figyelmét, hogy a jelenlegi volatilis környezet a korábbinál sokkal nagyobb felkészültséget és figyelmet igényel - különösen az exportőröktől.
- Úgy tűnik, mintha az árfolyamok kilengése ellen csak egyirányú lenne a védelem. Mi lehet a magyarázat arra, hogy szinte csak az exportőrök fedeznek?
- A hazai piacot valóban nagyobbrészt az exporttal kapcsolatos árfolyamkitettségüket fedező közép- és nagyvállalatok alkotják. Ez tulajdonképpen történelmi okokra vezethető vissza. A korábban megszokott forinterősödés kezelése ugyanis elsősorban az exportőröket tette fogékonnyá a fedezeti ügyletek iránt. Az import-árfolyamkockázatok ellen jellemzően azért védekeznek kevesebben, mert az esetleges árfolyam-elmozdulás terheit a kereskedelmi szerkezet jellegénél fogva könnyebben tudják megosztani vagy az értékesítési árba beleépítve továbbhárítani.
- Miként értékeli a válság óta eltelt időszakot?
- Véleményünk szerint egyik legfontosabb hozadéka az elmúlt másfél évnek, hogy számos vállalat ráébredt a fedezeti ügyletek jelentőségére, hiszen 50-100 ezer dollár méretű fedezetlen ügyleteknél is komoly veszteséggel voltak kénytelenek szembenézni. Több treasury is professzionális e-platformokkal segíti az ebben a kategóriában fedezni kívánó ügyfeleket, azaz mostanra valóban mindenki számára hozzáférhető ez a kockázatkezelési eszköz, nem csak a jelentős forgalmú nagyvállalatok kiváltsága. Várakozásunk, hogy a bankok a korábbiaknál is jelentősen nagyobb figyelmet fordítanak a kis- és középvállalati (kkv) ügyfélkör továbbképzésére és az említett platformokon keresztül való kockázatkezelésre, mivel a válság tapasztalatai egyértelműen a pénzügyek kockázatainak közös felelősségével szembesítették őket.
Örömteli fejlemény, hogy két-három bank kifejezetten összetett commodity, azaz árupiaci, nyersanyag bázisú fedezeti instrumentumokkal állt elő, s fordít komoly energiákat ügyfélköre ilyen irányú kockázatkezelésének támogatására.
- Ez volt a reklám helye. A kép azonban nyilvánvalóan nem ilyen rózsás...
- Természetesen nem hallgatható el az a tény sem, hogy a valóban intenzív fedezeti tevékenységet végző cégek döntő többségének esetében nem egyszerűen szintetikus fedezés zajlott, hanem egyfajta proaktív hedge. A fedezeti ügyletek elsősorban ugyan a kockázat kezelését szolgálták, ám az aktuális árfolyammozgások függvényében bármikor készek voltak az árfolyamnyereségek realizálására akár jóval a lejárat előtt, hogy aztán később ismét kedvező árfolyamon újranyitódjon az eredeti ügylet. Hasonló fedezeti "nagyvonalúságot" takar a több bank által 2007-2008 között egyes treasury ügyfeleknek egyfajta hedge-ügyletként értékesített profitmax vagy profit target instrumentum, mely összetett opciós szerkezetéből fakadóan kedvezőtlen árfolyam-elmozdulás esetén például egy 18 hónapos, egymillió euró/forint kötésértéknél akár 36 millió euró/forint eladási kötelezettséget is teremthetett, így minden bizonnyal jelentősen meghaladva az eredeti fedezendő méretet.
- A bankok azután a kockázatokra az ügyfélterhek jelentős emelésével reagáltak. Hogyan alakulnak jelenleg a felárak?
- A tavalyi állapotokhoz képest természetesen sokkal jobb a helyzet és sokkal kezelhetőbbek a spreadek is, melyeket a nagyságrendekkel csökkenő kamatkörnyezet és az év elején látott boom is támogatott. Azonban a békeidők még jó ideig nem térnek vissza. A nemzetközi tőkepiacok az alacsony kamatkörnyezet és az elképesztő likviditásbőség ellenére rendkívül feszültek, így a volatilitás jegyzésein és a banki kockázatkezelési normákon keresztül a jegyzésekben jókora kockázati felárak jelenhetnek meg. Ez a tendencia nemcsak a határidős treasury ügyletekre, opciós és swap jegyzésekre, de a hitelezési gyakorlatra is igaz lesz 2010-ben. Meglátásunk szerint ebben a környezetben nemigen lesz érdemi hatása a versenynek az árképzésre.
- A kockázatkezelés terén jelenleg mit milyen ügyletnagyságnál és feltételekkel érhetnek el az ügyfelek?
- Az elmúlt évben kialakult fedezeti igények, a collateral és margin szerkezetek 2010-ben bizonyosan nem fognak enyhülni, viszont az árfolyamkockázatok kezelését az ügyfelek jellemzően kisebb tételekkel és rövidebb futamidőkkel, egyben nagyobb szabad limiteket biztosítva végzik, mint korábban. Jellemzően - a már említett szerkezeti sajátosságnál fogva - míg az exportőrök hosszú távú, akár 2-3 éves ügyleteket is kerestek/keresnek, addig az importőrök inkább 1-6 hónapos ügyletekkel dolgoznak. Természetesen a 2008 ősze és 2009 ősze közötti időszakban tapasztalt banki konzervativizmus, mely nemigen tette lehetővé 12 hónapnál hosszabb fedezeti ügyletek megkötését, lassan a múlté, ám ezen ügyletek is mindenképpen kisebb összeggel kerülnek megkötésre.
