Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben abban szinte mindenki egyetért, hogy jelenleg a vagyonos ügyfeleket kiemelten kezelő piaci szereplők száma túl nagy (Napi, 2010. április 15.), a kisebb szolgáltatók éppen a méretüket tartják igazán előnynek. Egy privátbanki tanácsadóra a Takarékbanknál - hangsúlyozta Szabó Ákos - legfeljebb 50 ügyfél juthat, akikből mindössze tízzel kell szinte napi rendszerességgel foglalkozni. Sajátosság még, hogy az itteni ügyfelek az átlagnál sokkal képzettebbek, nagy részük az opciók világában is otthonosan mozog. A tanácsadóknak azonban kifejezetten elvük, hogy tőkeáttételes üzletben csak néhányan vehetnek részt, ők is csak befektetési állományuk töredékét helyezhetik itt ki. Az SPB - tudtuk meg Parádi-Varga Tamás vezérigazgatótól - eleve konzervatív intézmény, csak prompt ügyleteket köt, se határidős, se tőkeáttétes, se opciós lehetőséget nem kínál. A konzervativizmus a termékstruktúrára igaz, prompt piaci befektetési politikájuk ugyanakkor igen merész is lehet. Az SPB kifejezetten versenyelőnyének tartja, hogy nincsenek saját termékei. Az összes, velük partneri viszonyban álló szolgáltató kínálatából próbálják a saját belső értékelési metodikájuk szerint a piacon lévő legjobbakat összeválogatni. Ezt pedig Parádi-Varga szerint csak akkor lehet megtenni, ha nem kell saját termékekkel konkurálni. A független befektetési szolgáltatók a bankoknál sokkal rugalmasabban tudnak egy-egy ügyféligényhez állni - állítja a Raiffeisen Banktól az Equilor Befektetési Zrt.-hez átigazolt Nagy Bertalan szenior befektetési tanácsadó. Így például a brókercégek sokkal gyorsabban tudják it-rendszerüket az ügyfelek igényéhez alakítani, mint a bankok, valamint rugalmasan és gyorsan tudnak akár teljesen egyedi portfóliót építeni. Az Equilor ügyfélkörét alapvetően meghatározza, hogy nem tartanak bankbetétet, így ide eleve a befektetések iránt érdeklődő ügyfélkör érkezik. Szabó tapasztalata szerint nagyon sokakban téves hit él a privátbanki üzletággal kapcsolatban, azt a gyors gyarapodási lehetőséggel azonosítják. A Takaréknál viszont az ügyfelek stabil bázissal rendelkeznek, céljuk az inflációt valamivel meghaladó hozam. A SPB is inkább a fix hozam irányába terelgeti a befektetéseket. A világ bármely pontján tudnak tanácsot adni és a tranzakciókat végre is hajtani. Jelen pillanatban a saját bevételeik 90-95 százaléka nem forint-, hanem euró-, illetve dolláralapon keletkezik. Utóbbi persze hátrány a tartós befektetési számla (tbsz) kiaknázási lehetősége terén. Parádi-Varga Tamás egyébként is azt gondolja, hogy a tbsz inkább retail megoldás. Privátbanki szempontból ennek alkalmazása nem tekinthető áttörésnek, hiszen az adóoptimalizálásra az itteni ügyfélkörnek akadnak más jogi eszközei. Nagy szerint azonban igen hasznos a tbsz, hiszen a private banking terület is küszködik azzal, hogy amikor a befektetés időtartamára kérdeznek rá, az ügyfél azt mondja, hosszú táv, majd hozzáteszi: fél-egy év. A tartós befektetési számla három-öt éve sokkal jobban igazodik az elvárható befektetési intervallumhoz. Szabó is kifejezetten kedvezőnek tartja az új lehetőséget, de aggasztja annak tartóssága. A befektetési adókedvezmények jogi környezetének folyamatos változását ugyanis - sajnos - az elmúlt években mindenki tapasztalhatta.
