Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A következő évben életbe lépő adóváltozások miatt sokan már temették a béren kívüli juttatások rendszerét. Ön miben bízik?
- A legtöbb juttatás - így a pénztári befizetések - kedvezményes, 25 százalékos adózású kategóriába esik jövőre. A törvény ráadásul nem szigorít mindent. Nem szűkült a pénztári szolgáltatások köre, továbbra is megmaradt a 30 százalékos adókedvezmény. Akad könnyítés is: megszűnik például a béren kívüli juttatás 400 ezer forintos éves korlátja. Pozitív változás továbbá, hogy a munkavállalók nettó bére növekszik és ezzel egyidejűleg a munkáltatók járulékterhei öt százalékkal csökkennek.
- Nem rettentheti mégis el a cégeket a cafeteria megadóztatása?
- Sok cég még nem mérte fel pontosan, mit jelentenek az új szabályok a havi béreket illetően. Nekik kívántunk segíteni, amikor kidolgoztunk egy olyan kalkulátort, ami egyértelműen, konkrét számokkal mutatja meg, hogy a bérfejlesztést a bruttó bérként való kifizetéssel szemben továbbra is cafeteria-rendszeren keresztül érdemesebb megtenniük. A számok magukért beszélnek: például egy 25 főt foglalkoztató vállalatnál az átlagos fővárosi keresetet, 200 ezer forintot alapul véve ötszázalékos (a járulékcsökkentés mértékével kalkulált) béremelés éves szinten 1,2 millió forint összmegtakarítást jelent, ha cafeteriában történik. Ez az összeg nagyobb cégek esetében még magasabb lehet: egy 50 főt foglalkoztató vállalkozás számára a cafeteriában történő béremelés több mint 3,6 millió forint összmegtakarítást jelenthet a bruttó bérként való kifizetéshez képest.
- A különböző elemek azonban biztosan versenyeznek majd egymással. Miért érdemes az önkéntes pénztárakat választani?
- Az öngondoskodás eszméje a folyamatos szigorítások ellenére szerencsére terjed. Egyre többen látják be, hogy a gondoskodó állam ideája nem tartható fenn; annak, aki aktív évei után is megfelelő életszínvonalon szeretne élni, takarékoskodnia kell. Van azonban még hova fejlődni. Az utolsó adatok szerint az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma nem érte el az 1,4 milliót, míg az egészségpénztáraknál ez a szám 900 ezer alatti. Könnyen belátható, hogy nem csupán ennyien szorulnak majd később segítségre. Minél előbb kezdi meg valaki a befizetést, annál kisebb összegek hozhatnak számára érzékelhető könnyebbséget a rászorultabb időszakban. A 35-40 éves korosztálynak a pénztári tagság már mindenképpen ajánlható.
- Az előbbiek vonatkoznak az egészségpénztárakra is? Ez a forma ugyanis talán éppen a gyors pénzfelhasználási lehetőség miatt vonzó.
- Az egészségpénztárakba befizetett forintok valóban időkorlát nélkül és meglehetősen széles körben (például az egész család gyógykezelésére, gyógyszereire, prevenciós lehetőségekre) használhatók fel. Ezen a téren is fontos azonban a takarékosság, az életkor előrehaladtával ugyanis az egészségügyi kiadások is nőnek és sajnos váratlan betegségek is előfordulhatnak. A bajban pedig jelentős segítség lehet, ha van felhasználható tartalék. Az egészségpénztárak befektetői szemmel is vonzóak. A hozamot - a nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan - itt sem terheli kamatadó, a már említett 30 százalékos adókedvezmény mellett pedig plusz 10 százalék jár a kétéves lekötésre. És akkor még a szolgáltatói kedvezményeket nem is említettem.
- A tapasztalatok szerint sok munkáltatónál mégis valamiféle egyszerűsített cafeteriát alkalmaznak, amiben nem szerepelnek az önkéntes kasszák. Ezen hogyan lehet változtatni?
- Az Aranykor Pénztárcsoport nem véletlenül tűzte ki célul, hogy mind több munkáltatóval ismerteti meg a teljes cafeteriakör előnyeit. Érzékelem, hogy miközben a cégek mindent megtesznek, hogy spóroljanak (korlátozzák a papír-, illetve a telefonhasználatot, beszüntetik az ingyenkávét vagy ballonos vizet), a cafeteriában rejlő, ennél sokkal nagyobb nagyságrendet kitevő költségcsökkentésre nem figyelnek.
- Állítólag ennek az is oka, hogy a megfelelő szisztéma csak meglehetősen drága szolgáltatók igénybevételével alakítható ki…
- Az Aranykor minden vállalkozásnak díjmentesen nyújt segítséget ezen a téren. Nemcsak az önkéntes pénztárak, hanem minden egyéb cafeteriaelem vonatkozásában. Kevesen tudják, de be lehet vezetni egy úgynevezett vegyes rendszert is, amiben például a pénztári befizetések fix elemként vannak jelen. A hosszabb távra tervező, társadalmi felelősséget is vállaló munkáltatók ezen a módon biztosan támogatni tudják a prevenció és az öngondoskodás általánossá válásához szükséges szemléletformálást.
- A válság, a nyugdíjpénztári vagyonvesztésről szóló hírek nem nehezítették meg ennek az érvelésnek az elfogadtatását?
- Éppen ellenkezőleg, az elmúlt időszak hozamalakulása mutatta leginkább meg, hogy a hosszabb távú befektetések mennyire képesek állni az időszakos viharokat. A válság tombolása miatti mínuszok ugyanis mára teljesen eltűntek, a szektor sohasem volt képes olyan szép hozamot elérni, mint eddig az idén. A közelmúltban végzett felmérésünk eredménye pedig világosan rámutatott arra is, hogy mindenkinek akad felelőssége a pénzügyi kultúra terjesztése terén. Például miközben az elmúlt évi hozamcsökkenésről a pénztártagok több mint 77 százaléka értesült, majdnem ugyanilyen arányú volt azoknak a száma, akik az idei pozitív teljesítményekről semmit sem tudtak. Az önkéntes nyugdíjpénztár három legfontosabb adottságát - 30 százalékos adókedvezmény, tíz év után a hozam adómentesen felvehető, a havi megtakarítás mértéke rugalmasan, egyéni igényekhez igazítható - pedig a válaszadók csaknem negyede nem ismerte.
A biztonság és a bizalom erősítése jegyében az Aranykor Nyugdíjpénztár 2009. július 1-jén elindította negyedik, tőkevédett portfólióját. Ebben nem csökkenhet az invesztált tőke nagysága, a várható hozam pedig szorosan követi a jegybanki alapkamat mértékét.
- Az ijedtség azonban mégis sokakat eltántorított az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításoktól.
- Elsősorban azok vették ki a pénzüket, akik a tízéves megtakarítási periódus végére értek. Mi mindenkit megkérdeztünk, hogy miért számolja fel befektetéseit, és azt tapasztaltuk, hogy nem a félelem, hanem inkább a szükség (például a munkahely elvesztése, a hitelterhek elviselhetetlensége) kényszerítette ki ezeket a lépéseket. Gondoljunk csak bele, mi lett volna velük, ha nem áll rendelkezésükre mobilizálható tartalék.
