Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A törlesztési késedelembe eső adósokkal kapcsolatban nehéz bármilyen eddig létező gyakorlatot elemezni. Ezeknél az ügyeknél ugyanis szinte minden teljesen titkos. A bankok még arról sem szívesen adnak felvilágosítást, hogy milyen lejárt tartozásnál húzzák meg azt a határt, amikor egyáltalán esélye van az adósnak valakivel egyeztetni. Bizonyos szint alatt ugyanis a bankok többnyire automatikusan a behajtó céghez terelik az ügyet, amely már nem tárgyal. Általában nincs is képben, hogy pontosan hogyan keletkezett a hátralék, de ez nem is érdekli. Nem foglalkozik hosszabb távval, minél gyorsabban pénzhez akar jutni.
A legrosszabb helyzetben persze (mint arról az utóbbi időben több híradás is szólt) azok vannak, akik olyan szerződést írnak alá, amelyben a hitelező számára elővételi jog szerepel a fedezetként szolgáló ingatlanra. Ezek szinte kizárólag pénzügyi vállalkozásokkal és nem bankokkal kötött megállapodások. Az ilyen eljárást - a korábbi ígéretekkel ellentétben - a most benyújtott jogszabály sem tiltja. Annak érdekében viszont - mint az a részletes indoklásban szerepel -, hogy az adósoknak a korábbi lakásaikból kilakoltatás esetén a kiköltözésre való felkészülésre, új lakhatási lehetőségek biztosítására elegendő idő legyen (hasonlóan ahhoz, ahogyan az az elárverezett ingatlan esetében is történik), indokolt a kötelezettek egy törvényben meghatározott köre számára speciális - hosszabb - időt biztosítani az önkéntes teljesítésre. Azoknak, akik egyetlen ingatlanukat vesztik így el, és ezen a téren nincs "priuszuk", az általános teljesítési határidőn túl további 60 napos határidő lenne megállapítható. Ezt a végrehajtótól kellene 15 napon belül kérni. A módosítás - amellett, hogy segítséget nyújtana a kilakoltatottaknak - csökkenthetné azon ügyek számát, amikor a kötelezettek a végrehajtás felfüggesztése iránt fordulnak a bírósághoz lényegében hasonló céllal, ám többségében eredménytelenül.
