Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelenlegi, meglehetősen tarthatatlan helyzethez az önsegélyező pénztárak maguk is hozzájárultak - derült ki Pellei József, az Önsegélyező Pénztárszövetség vezetőjének a Stabilitás által szervezett pénztár-konferencián elhangzott prezentációjából. Gondot okozott néhány pénztárnál a nem kellően "visszafogott", a jogalkotói szándékot túlságosan tágan értelmező, etikailag is kifogásolható működés. Mára azonban mintha a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték volna a jogalkotók. A 2007. június 1-jétől érvényes szabályok - hangzott el - azokat ösztönzik a megtakarításra, akik a szolgáltatási oldalon várhatóan nem lesznek rászorultak távlatilag sem.
Pellei kifejtette: joggal vethetik fel azt is, hogy az önsegélyező pénztárak nem kapták meg azt a hátszelet a fejlődéshez, amit a nyugdíjpénztárak, így kénytelenek voltak úttörő módon utat taposni, s ennek a pozíciókeresésnek óhatatlanul akadtak vadhajtásai. A koncepcióalkotás véleménye szerint a pénztárak feladata lesz, hiszen a jogalkotók előítéletei maguktól biztosan nem szűnnek meg. A szakember úgy látja, hogy az önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre elviekben rendkívül széles lehetne, erre jelentős társadalmi igény mutatkozik. Rövid távon szélesíteni kellene a gyermekneveléssel kapcsolatos, "alanyi jogon" adható juttatásokat, vissza kellene hozni az ezzel kapcsolatos korábbi szabályozás használható elemeit. Közép- és hosszabb távon pedig a vállalati gondoskodási formákat önsegélyező pénztárba lehetne terelni (ide tartozhatna például az iskolakezdési támogatás, de az üdülési csekk, az utazási bérlet, a vissza nem térítendő lakáscélú támogatás is). Az intézmények koncentrálják ugyanis a kedvezményezetteket, így kevesebb szereplő ellenőrzése is elegendő a célok teljesülésének vizsgálatához.
