Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évtizedes tapasztalat szerint a kamatok között hiteltípusonként elég jelentősek az eltérések. A legdrágábbak mindig - a meglehetősen távoli múltat leszámítva, amikor az árut még valamiféle ingó fedezetként értékelték a bankok - az áruhitelek voltak. Ezekkel vetekedtek drágaságban a nem a kamatmentes időszakban rendezett hitelkártyás kölcsönök, majd általában a személyi kölcsönök következtek. A hitelek ára többnyire jól tükrözi a finanszírozók által vállalt kockázatot. Az árucikkek pedig a gyors értékvesztés, a behajtási nehézségek és költségek, de a jogi szabályozás miatt sem vehetők figyelembe fedezetként. Az ilyen igényekkel jelentkező ügyfeleknél ugyanakkor a jövedelemvizsgálatot is legfeljebb korlátozott módon végzik el, ellentétben a személyi kölcsönökkel, de különösen a folyószámlahitelekkel. Ebben a csoportban így jól körülhatárolhatók az "árarányok". Ezt követően köztes területet jelenthetnek a gépjárműkölcsönök, amelyeknél bizonyos fokig rendelkezésre áll a fedezet. Az ingatlan és az autó között az az alapvető különbség (amit a bankok a díjakban is érvényesítenek), hogy míg a gépjárművek folyamatosan veszítenek értékükből, az ingatlanoknál - mostanáig - alapvetően más volt a helyzet. Ebből a szisztémából következően egyébként valamelyest érthetőnek tűnik, hogy a bankok a kockázatok megnövekedése miatt jelentősen drágítottak a jelzálog-fedezetű hiteleknél. Ilyen kedvezőtlen piaci viszonyok között az sem annyira vigasztaló, hogy a hitel fedezettsége magas (alacsony az úgynevezett LTV-szint), hiszen előadódhat olyan helyzet, amikor értékesíthetetlenné válnak az ingatlanok. Mindez azonban egyelőre rövid távú folyamatnak tűnik, ami legalábbis kétségessé teszi a hosszú távú kölcsönöknél bekövetkezett drasztikus feltételromlást.
A legfrissebb banki kondíciókban azonban nem csak ezen a téren tapasztalható ellentmondás. Az utóbbi évtizedben példátlan módon az áruhitelek olcsóbbak lettek a meglehetősen komoly jövedelemvizsgálattal nyújtott néhány személyi hitelnél (Napi, 2008. november 14.). A gyors - és feltételezhetően éppen ezért időnként a kapkodás jegyeit viselő - kamatváltoztatások vezethetnek ilyen aránytalanságokhoz. Úgy tűnik, az eltérések részben abból adódnak, hogy az áru- és az egyéb fogyasztási típusú kölcsönöknél a korábbi, akkoriban rendkívül magasnak számító szint egyszerűen megmaradt. A forintalapú hitelek az utóbbi években szinte teljesen elvesztették jelentőségüket, a bankok tehát ezen a téren most keresgélik az utakat. Ráadásul úgy, hogy a hitelexpanziós szándék (kényszer?) jelentősen csökkent az utóbbi időben. A kondíciók változtatásának egyébként nincs vége, a Raiffeisen például november 29-ei fordulóval tett közzé új (a korábbinál persze magasabb) kamatokat, de a hasonló intézkedések más bankoknál is folyamatosak.
