Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pénztári szektorban működő mind a hat szövetség, mint azt már korábban jeleztük (Napi, 2008. szeptember 12.), közös, egyeztetett, elutasító álláspontot terjesztett elő az adó- és járulékszabályozás 2009. évi módosításáról szóló törvénytervezettel kapcsolatosan a Pénzügyminisztériumnak. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakat, valamint a magánnyugdíjpénztárakat érintő változások összességében a társadalombiztosítás (nyugdíj- és egészségbiztosítás) állami szereplői javára történő átcsoportosításokat eredményeznek a nem állami, sőt gyakran önkéntes ellátórendszereket működtető szereplőktől - olvasható a beadvány elején. A szövetségek azért sem látják indokoltnak az ilyen módon történő átcsoportosítást, mert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) költségvetése egyébként is szufficites. Mint rögzítik: az anyag helyesen fogalmazza meg a gazdaság fehérítését mint célt. Ugyanakkor eléggé sajátosnak tekintik, hogy ezt a kifehérítést (részben) az egyébként jól látható és mérhető béren kívüli juttatások közterhekkel való sújtásával kívánja a kormányzat elérni.
A cafeteria-rendszer átalakításával, ennek részeként a magán- és önkéntes nyugdíjpénztári befizetések, támogatások kezelésével kapcsolatban olyan sok mindent mostak a jogalkotók össze, hogy a hatásokat a szövetségek szerint csak hosszabb elemzéssel lehetne bemutatni, az előterjesztésben azonban nyoma sincs ilyesminek. Pedig a cafeteria elemeit nem lenne szerencsés együtt értékelni, mert különböző indíttatásból, célból kerültek korábban is az szja-törvényben ezek az elemek egy csomagba. A munkáltató nyugdíjpénztári hozzájárulásánál alapvetően egy későbbi, esetenként évek vagy évtizedek múlva bekövetkező fogyasztásról van szó, aminek egészségügyi hozzájárulással (eho) való azonnali terhelése önmagában is ellentmondásos. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményekhez teljesített befizetések ráadásul nem kerültek ehokötelezettség alá, szemben a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakkal. A szövetségek érthetetlennek tartják, hogy az eddig tudomásuk szerint létre sem jött foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények miért esnek más elbírálás alá, mint a másfél évtizede létező pénztári szektor. A pénztártagok és munkáltatók öngondoskodásba vetett bizalmának, hitének elvesztése - érvelnek - nagy eszmei, anyagi és összességében társadalmi kárt okozna. Ugyanakkor mérlegelendő az is, hogy az éves szinten 60-65 milliárd forint befizetett munkáltatói hozzájárulás várhatóan jelentős csökkenése, esetleg elmaradása az önkéntes pénztáraknál a pénz- és tőkepiacra milyen hatást gyakorol, mivel ezek az összegek állampapírokba, részvényekbe kerülnek befektetésre. Valós veszély az is, hogy a 725 milliárd forintos jelenlegi önkéntes nyugdíjpénztári vagyon lassú olvadásnak indul a pénztári rendszer stabilitásába vetett bizalom elvesztése miatt. A magánnyugdíjpénztáraknál a munkáltatói tagdíj-kiegészítés alig 5 milliárd forint, tehát az erre jutó eho is elenyésző nagyságrendű lenne az OEP költségvetésében. A szövetségek olyan pontot is felfedeztek a tervezett jogszabályban, amelyről eddig nem esett szó. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár részére nyújtott támogatás a jelenleg hatályos szabályok szerint csökkenti a társasági adó alapját. A társasági adótörvény újrafogalmazott paragrafusai viszont ezt a kedvezményezést megszüntetik. A változtatást elfogadhatatlannak tartó szövetségek szerint a munkáltatók és az alkalmazottak is a gyorsan konvertálható, fogyasztásra átváltoztatható juttatásokat részesítik előnyben. A hosszú távú öngondoskodásba történő befektetéseket akkor preferálják, ha ehhez érzékelhető előny, így például állami, kormányzati támogatás, adózásban való kedvezményezettség társul.
